Hol keressük a válaszokat?

Nos, ideje volt már, hogy megírjam én is a véleményem, a sok hozzászólás után. Két részre osztottam a mondanivalómat, mert egybe nagyon hosszú lett volna és tartalmilag is hasznosnak láttam felosztani!
Hadd kezdjem akkor azzal, hogy hol is kell keresni a válasz a kérdésre és miért pont ott?
A következő bejegyzésben rátérek majd magára a válaszra, valamint arra, hogy miért helytelen a kérdés!

Mondanom sem kell, hogy sokat gondolkodtam a témán. Egyik reggel, ahogy elmélkedtem ezen, megkérdeztem magamtól, hogy ha hiszek a Bibliában miért keresek Biblián kívüli magyarázatokat ezekre a kérdésekre? Nem ássa ez alá a hitemet? Meg vagyok győződve, hogy ezekre a kérdésekre a Bibliában kell keresnünk a válaszokat! Ha Biblián kívül keresek válaszokat, akkor hol a hitem? Megtalálom a válaszokat az Ígében! Az más kérdés, hogy a Bibliát nem mindig értjük vagy miért pont a Bibliában hiszünk és nem más írásban? Az viszont igaz, hogy szükségszerűen ki kell indulni valahonnan.

Látom magam előtt ahogy egyesek lázadnak ennek az olvasására mert nem tartják ezt kielégítőnek. Pont ezért hadd hozzak egy másik példát ami talán érzékelteti a kiindulópont szükségességét.
Ahogy gondolkodtam ezen a kérdésen eszembe jutott egy szó: axióma. Utánanéztem, hogy potontosan mi is ennek a meghatározása. A matematikában ez egy igazként elfogadott állítás amely kiindulópontja más állításoknak. Nem bizonyítható be, mert kiindulópont. Ő maga semmiből sem következik, csak van! Ha valamivel bebizonyítom akkor feltevődik a kérdés, hogy honnan tudom, hogy amit használtam a bizonyításra az igaz ... s ezt lehetne így folytatni a végtelenségig. Még a matematikában is vannak olyan feltevések amiket nem bizonyítunk, hanem elfogadjuk őket és ezekkel magyarázunk meg aztán más állításokat.Miért nehéz elfogadni akkor azt, hogy vannak axiómák a lelki életben is? A Biblia meghatároz ilyen axiómákat, amiket nem tudunk megmagyarázni de ha a Bibliát nem fogadjuk el igaznak akkor nem találunk másik utat amely az igaz Istenhez vezet! Nem tudjuk pl. megmagyarázni, hogy miért épp a halál a bűn zsoldja, miért nincs más megoldás.
Viszont ha ezeken az axiómákon kívül keresünk megoldásokat akkor problémába kerülünk. És itt kihangsúlyoznám, hogy ez nem gond, mert a bibliai igazságokon kívül nincs is más megoldás! De ha ezeket nem fogadjuk el, (nem hisszük el) akkor nem tudjuk megmagyarázni azokat a további állításokat amelyek ezekből szükségszerűen következnek.
Azt kérni, hogy a Biblián kívüli állításokkal adjunk válasz pl. az eredeti kérdésemre olyan, mintha azt kérnék tőlem, hogy bizonyítsam be, hogy 2 + 3 = 3 +2 úgy, hogy ne használjam az axiómákat amik ide vezetnek!
Ez az elvárás butaságból vagy tudatlanságból ered!

Be kell ismernünk, hogy ezekre az Isten által lefektetett szabályokra nem tudunk magyarázatot adni, mert teremtmények vagyunk, nem pedig a Teremtő! Nem tehetünk létezése ellen semmit, csak azt, hogy elfogadjuk, ugyanis tőlünk függetlenül létezik! (ezt érthető Istenre és axiómákra is, ugyanis Isten léte is okozatlan)
Minden hasonlat sántít  (megjegyezném, hogy ez így jó, mert ha nem sántítana akkor már azonosság lenne és nem hasonlat).

Úgy gondolom még egy dolgot meg kell említsek mielőtt továbbmegyek. Sokaknak nem tettszik a gondolat, hogy Isten axiómákat fektetett le. Nos, erről is egy jó példa jut eszembe.
Van-e értelme egy foci meccsnek szabályok nélkül? NINCS, ugyanis ezek adnak értelmet a játéknak! A szabályok betartása teszi futballá a szó szoros értelmében vett labda-rugást. Nélkülük nincs játék, nincs mecs. Labdázhat még ettől valaki - szabályok betartása nélkül- azt gondolván, hogy focizik, de ez nevetséges.
A szabályok tehát szükségesek és azok lefektetése általunk is gyakorolt módszer. Isten is szabályokat fektetett le. Nincs örök Élet ezeken a szabályokon kívül! Ezt nem nehéz megérteni, ha az előbbi egyszerű példára gondolunk.
Az teljesen más kérdés, hogy az egónkat (sokszor az enyémet is) sértik ezek a dolgok! Nem szabad, hogy az érzelmeink és a szubjektív véleményünk vezéreljen ebben a kérdésben!

Szerintem  a kérdés innen jogosan irányul arra, hogy honnan tudjuk, hogy igaz amit a Biblia ír? Le tudjuk-e ellenőrizni? Vannak-e jelek amik arra mutatnak, hogy a Biblia hiteles?
Nos, ez is érdekes és fontos téma. Erre is vannak válaszok, de ez a bejegyzés most nem erre kell öszpontosítson. Ahogy már említettem, nem lehet egyszerre mindent megbeszélni.

Az igazságos, szerető Isten hogyan küldhet a pokolra embereket? (1)

Elgondolkoztál-e már a Biblia állításain. Milyen Istenképet tár elénk? Sokszor egy kihívás ezeket az állításokat megérteni és másoknak is elmagyarázni. Nos a következőkben egy ilyen kihívást szeretnék intézni mind a keresztyén, mind nem keresztyén olvasónak. Íme a történetem:

A beszélgettem az egyik barátommal. Ebbe még semmi különös nincs, mindenki szokott beszélgetni...:) Pár perc után viszont nekem szegezett egy kérdést, ami engem is elgondolkoztatott: ha Isten igazságos, akkor miért küld embereket a pokolra? Mivel pár nappal korábban már beszélgettünk a hitről, Jézusról, vallásról, nem volt meglepő a téma. Olyan mintha fegyvert szegeznének a fejedhez - folytatta - és azt mondanák válassz! A pokol a szenvedés helye, de választási "lehetőséged" van.
Hogy még égetőbbé tegyem a helyzetet a kérdéshez hozzátenném azt is, hogy a Biblia azt mondja, hogy Isten szerető Isten. Hogyan egyeztethető ez a kép ezzel a kegyetlenséggel?
Az előző bejegyzésemben már idézett Charles Templeton mondta: még egy percig se tudnám egy ember kezét se a tűzbe tartani. Hogyan teheti ezt valaki egy örökkévalóságon keresztül emberek sokaságával? A leggonoszabb bűnöző sem lenne erre képes! Mégis úgy tűnik, Isten ezt teszi azokkal akik nem hisznek benne.

Érdemes-e ezzel foglalkozni? Ha igen, mit válaszolnál erre a kérdésre?
Kíváncsian várom a véleményed!

A te királyod milyen?

A múlt héten találtam rá erre a videóra. Nagyon megtetszett és többször is megnéztem.

Elgondolkoztató. Nem tudom te hogy vagy vele, de nincs mindig akkora hitem, hogy ezeket mind elhigyjem Jézusról. Ami még roszabb az, hogy vannak olyan helyzetek amikor nem is érdekel. Ilyenkor eszembe jut amit Pál mondott a Filippi 3-ban: "Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam."

Főleg a "Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok" rész ütött nagyon sziven. Valóban kárnak, szemétnek, értéktelennek, kidobandónak tekintek MINDENT ami Krisztus központiságával vetekszik az életemben? A Krisztus irántni szenvedélynek a meghatározása ez a pár igevers. Azt mondja itt el Pál, hogy mit jelent ragaszkodni az Istenhez. Ez az ami olyan sokszor megnyugtat amikor valamit elrontottam annak ellenére, hogy nem akartam: elrontottam Atyám, de ragaszkodok Hozzád! Bocsáss meg! Az Isten ma is olyan szíveket keres akik csak Hozzá ragaszkodnak, hiszen két úrnak nem szolgálhat senki sem!

Nos, nézd meg ezt a videót és gondolkozz el azon, hogy milyen a te királyod?
Úgy gondolom azért nem ragaszkodok mindig így Istenhez mert nem látom Őt olyannak amilyen. Néha el-eltorzul az Istenképem. Úgy hiszem, hogy minden lelki problémánk (hitetlenség, helytelen felfogások, zsugoriság, szeretetlenség, aggodalom, elszántság hiánya stb.) az eltorzult, helytelen, lealacsonyított Istenképhez vezethető vissza. Vigyázzunk, mert ez is bálványimádás! Ha az Isten akit tisztelek nem olyan mint akiről a Biblia ír, akkor valójában valaki mást tisztelek. Eszembe jutott, hogy olyan sokszor abba a hibába estem, hogy azt hittem kiismertem az Istent. El kell fogadnom, hogy elírhatatlan, s emberi ésszel soha nem ismerhető meg teljesen.

S még egy fontos kérdés ... hiányzik-e nekem a Király?
Nem tudom hányan ismeritek Lee Strobel "The Case for Faith" (A hit dosszié ... ?!?) c. könyvét. Nem olvastam végig, de az elején van egy érdekes interjú Charles Templetonnal aki Billy Graham egykori szószék-társa és jó barátja volt. Ha egy szóban kellene jellemezzem őt annyit mondnék, hogy agnosztikus. Meglepő módon így nyilatkozik amikor Jézusról kérdezi az író: " Ő volt a legfontosabb emberi lény aki valaha is élt. Egy morális zseni. Egyedülálló erkölcsi érzékkel rendelkezett. Lényegében Ő volt a legbölcsebb személy akivel valaha is találkoztam [...] én .... vágyódom Rá. [....] hiányzik nekem."
Vágyódsz-e így Isten iránt?

Miért?

Nos, sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e blogot vagy nem. Azt hiszem ezt általános kérdés minden bloggernek (magyarul ezt hogy mondják?) Múlt évben elindítottam egyet, de nem sikerült rendszeresen frissíteni. Most újból próbálkozok, ezúttal magyarul és előre meghatározott témával!
A jól meghatározott témának a hiánya teszi céltalanná a blogot s akkor nem is tudja az ember, hogy mit írjon és miért.

Nem magamról szeretnék első sorban írni, hanem a Mindenhatóról. Arról Aki leírhatatlan, mégis megmutatott valamit Magából. Amit Ő tesz az lesz maradandó és abszolút érték az életünkben!
Ugyanakkor elismerem, hogy egy kis önzés is belekeveredett a motivációmba. Nekem is nagyon hasznos erről írni! Még jobban végiggondolok egy témát s elmerülök benne. Motivál! Nem hagyja, hogy a hétköznapi élet gondjaiba belemerüljek.

Visszanézve az elmúlt pár hónapra, sok olyan történet, gondolat jut eszembe amit érdemes megosztani másokkal. Miért ne tennénk ezt a neten is? Ugyanakkor szeretném ha gondolataim bennetek is visszhangra találnának.
Bátran írjátok meg a véleményeteket, látásotokat! Így lesz érdekes, hasznos és interaktív ez a blog!