A beszélgettem az egyik barátommal. Ebbe még semmi különös nincs, mindenki szokott beszélgetni...:) Pár perc után viszont nekem szegezett egy kérdést, ami engem is elgondolkoztatott: ha Isten igazságos, akkor miért küld embereket a pokolra? Mivel pár nappal korábban már beszélgettünk a hitről, Jézusról, vallásról, nem volt meglepő a téma. Olyan mintha fegyvert szegeznének a fejedhez - folytatta - és azt mondanák válassz! A pokol a szenvedés helye, de választási "lehetőséged" van.
Hogy még égetőbbé tegyem a helyzetet a kérdéshez hozzátenném azt is, hogy a Biblia azt mondja, hogy Isten szerető Isten. Hogyan egyeztethető ez a kép ezzel a kegyetlenséggel?
Az előző bejegyzésemben már idézett Charles Templeton mondta: még egy percig se tudnám egy ember kezét se a tűzbe tartani. Hogyan teheti ezt valaki egy örökkévalóságon keresztül emberek sokaságával? A leggonoszabb bűnöző sem lenne erre képes! Mégis úgy tűnik, Isten ezt teszi azokkal akik nem hisznek benne.
Érdemes-e ezzel foglalkozni? Ha igen, mit válaszolnál erre a kérdésre?
Kíváncsian várom a véleményed!
Nos Attila ez tényleg fogas kérdés! Főleg ha úgy nézünk Istenre, mint Atyára,aki "gyermekeit"küldi pokolra (talán a szülők érzik jobban, hogy mit is jelenthet ez)....nos engem mindenképpen elgondolkodtat ez az egész kérdés...
ReplyDeleteSzerintem is érdekes téma ... folyt. köv.
ReplyDeleteSzerintem Isten akkor se igassagtalan, igassagtalan lenne ha valmit kene tegyen az mberek fele es nem teszi,ugyanis az emberek vagy a kegyelemebn reszesulnek ha elfogadajak a Megvalatas ajandekat, vagy az Isten igazssagossagat ami nem mas mind az itelet. Tehat senki nem reszesul igasagtalansagban (ha valaki azt kapna akkor Isten megszunne Istennek lenni),s ha Isten nem tenne igassagot (ami a pokol) akkor mar megint nem lenne Isten mert nem lenne igaz ,ha valaki nem tesz igassagot akkor az mar korupt.Es fura volna mi 1 pironak azt mondani uram miert tesz igassagot az ugyben pl 1 gyilkos ugyben.?? Tehat ez igy van szomoru ,de fontos tudni h senki sem kap igassagtalansagot Istentol. A masik dolog a biblia azt mondja h Isten nem gyonorkodik a a bunos halalaban ez Isten karaktere. O nem kuld senkit oda .Ezt az ember valassza,mint mindig :(..Epp ezert imatkozni kell ezedezni mindazokert h ne keruljenek od,s hirderni nekuk..sarpi
ReplyDeleteJó volt olvasni amit írtál sarpi, s a videó is nagyon vagány, egyik kedvenc prédikációm, múlt évben megnéztem vagy 3x ... :)
ReplyDeleteÉrtem, hogy mit akarsz mondani és gondolom a többi bejegyzésem (egyenlőre csak kettő) egyértelműen elárulja az álláspontom ebben a kérdésben, mégsem érem be ennyivel... nem kötözködésből, hanem inkább alaposságból. S hogy visszatérjek akkor a kérdésre ott rejtik szerintem a gond, hogy nem igazán van választási lehetőség. Isten igazságot szolgáltat, de a úgy tűnik, hogy a saját szabályai szerint teszi. Vagy játtszasz a szabályok szerint vagy mész az örök kárhozatba. Ez lenne a szeretet megtestesülése?
S ha nem Ő küldi az embereket a pokolba akkor kicsoda? Lehet, hogy a "küldeni" ige nem a legmegfelelőbb ide, de mégis az Ő döntése alapján kerülnek az emberek oda. Vagy nem?
Hello!
ReplyDeleteVeletlenul tevedtem ide, ezt a temat en is erdekesnek talalom, talan az egyik legelgondolkodtatobb a hit kerdeseben.
A legelso ugymond "akadaly" talan pont ez lehet, hogy miert jutunk pokolra ha Isten szeret minket.
Probaljuk osszegezni:
1. Isten szeret minket
- a legelso es legalapvetobb kijelentes a kereszteny hitben.. ezt persze mindenki ugy ertelmezi ahogy akarja
- nekem szemely szerint a szeretet amit kapok az magat a foldi boldogsagot jelenti ha az "Isteni szeretetrol" beszelunk
- ha ezt a gondolatmenetet kovetjuk akkor:
2. Isten szeret minket es azt akarja hogy boldogok legyunk
- eddig minden rendben van, de tegyuk fel hogy a kozeljovoben megbetegszem vagy epp nem figyelek oda mikor atmegyek az uton es az eletembe kerul
- ezesetben a foldi boldogsagom oda van
- egy teljesen logikus magyarazat erre az:
3. Isten szeret, azt akarja hogy boldog legyek es ezert magahoz szolit
- miert szolit magahoz ha nekem a foldi boldogsag tokeletesen megfelel?
- lehet hogy vannak olyan dolgok amik celjaim voltak az eletben es meg szerettem volna oket valositani
- erre ismet jon a magyarazat:
4. Foldi esszel nem vagyunk kepesek felfogni ami a halal utan var minket, nem lehet elkepzelesunk rola hogy milyen az orok boldogsag vagy karhozat
- ez tehat azt jelenti hogy barmennyire boldog is lehettem volna a Foldon, a Mennyorszagban megboldogabb leszek
- DE... (elnezest a sok spekulacioert) mi tortenik ha eddigi eletem olyan volt hogy nem erdemlem azt hogy a Mennybe jussak, de mindezek ellenere soha nem oltem embert, egesz eletembe tiszteltem szuleimet, nem csaltam, nem hazudtam, nem loptam, stb, csak epp nem jartam templomba, nem nagyon imadkoztam, nem nagyon olvastam a Bibliat, mert nem voltam 100% meggyozodve arrol hogy ez az a hit amit erdemes kovetnem
- hogy egyszerubb legyen megerteni az allaspontom:
- tegyuk fel, hogy edesanyam kereszteny, edesapam pedig iszlam mert igy hozta a sors
- nem feltetlenul azert nem kovettem a keresztenyseg doktrinait mert egy az egybe elutasitom hanem azert mert kivancsi vagyok a masikra is mielott egy racionalis dontest tudok hozni
- de ekkor kozbeszol az "elkerulhetetlen" es nem sikerul eldontenem hogy milyen eletmod szerint eljek
Megprobalom egy kicsit egyszerubben eletek tarni ahova el szeretnek jutni. Vegyunk 2 embertipust.
1. Napi rendszeresseggel olvas Bibliat, imadkozik, templomba jar, hisz Jezusban, a feltamadasban, az orok eletben es nagyjabol ennyibol all az elete es o ezzel boldog.
2. Nem igazan olvas Bibliat, szokott neha imadkozni de nem tartozik napi programjaba, temploba csak Karacsonykor megy el, mert nem telik ra ideje, neha megiszik 1-2 sort, ha ugy adodik elmegy 1 szorakozohelyre, de egesz eletet annak aldozza hogy hatranyosabb helyzetu embertarsait segitse es mindenki aki ot ismeri csak aradozni tud rola hogy milyen jo ember.
Ennek ellenere, ha a Biblia gondolatmenetet kovetjuk az elso tipus a mennybe fog jutni, a masodik a pokolra.
Az en kerdeseim:
Szerintetek megerdemli a 2ik tipus az orok karhozatot?
Igazsagos-e Isten ebben az esetben?
Mi a bizonyitek arra hogy a kereszteny hit az amit kovetnunk kell es ha az is, halaluk utan mi lesz a vilag masik felevel?
Megjegyeznem hogy SENKIT nem all szandekomban lebeszelni mas hitek fele terelni, csak gondolom nektek is azert megfordult egyszer egyszer a fejetekben hogy elgondolkodjatok az egeszrol. Ezert is tetszett meg ez a tema.
Udv mindenkinek!
Jó teoretikusok vagytok! Látom szépen tudtok beszélni. De vajon cselekedni? Ugye tetszik az ige: "...szeresd felebarátodat mint..." Tudjuk jól. Drága Jézusom!!! Hát én nem szeretem a kolegámat se, unokatestvéremet se, édestestvéremet vagy nagybátyámat se...
ReplyDeleteAkkor én vajon a menyországba jutok? Vagy...
Még nem késö!
By.
pffffff ati...Igy van Isten kuldi ,mert elotte mindenki meg fog allni 1 napon es szamotadni ez igy igaz. De nem erolteti senkire ..ez az amit erdemel ,jobbanmondva a biblia szerint mind a teves uton jarunk es mind a halal fiai vagyunk addig mig Isten meg nem valt bennunket...Most felteszem a kerdest maskepp h mas fokuszt mutassak be? Igassagos volt-e Isten akkor mikor a fiat a halara kulte ,Igassagos volt-e Isten mikor elhagyta a az 1szulott fiat? " miert hagytal el engem"? szerette-e Isten akkor a fiat ? Kerdes ? S mindezt kiert tette ? s tehette volna maskepp? mert o szuveren nem mindenhato? A valasz nem ? a bun zsoldja a halal!! az O torvenye szerint buntette sajat fiat..Szeretet? Ki vagy te ,en mi emberek ?? h szeretetet kapjunk ,akik sose keressuk Istent sose akarnank keresni ha O nem keresett volna elobb bennunket...Az h az o szabajai szerint .. nehez felfogni mert e testben elunk s a test gonosz a bun t szeressuk s nem Istent ,s persze h nehez elfogadni,,A nem hivo emberenke bolondsag mindez..de tudjuk h az O torvenye jo :) ..
ReplyDeleteSziasztok! Látom elkezdtetek egy jó kis témát.. :) Van egy évfolyamtársam, akivel még régebben beszélgettünk pont arról a témáról amit Atti felvetett. Ő úgy vélte, hogy Isten vagy nem létezik vagy létezik és gonosz. Elég valószinünek tartom, hogy az egész felfogás eredete az, hogy összekeveri azt amit Isten végez, azzal amit a Sátán.
ReplyDeleteViszont nem ennyire egyszerü a helyzet... Mit végez Isten és mit tulajdoníthatunk a Sátánnak? Szerintem Isten is betart néhány szabályt... pontosabban a saját szabályait. Ezt úgy fogom fel mint az országok alkotmányát, amit az ország vezetői leszögeznek még az ország megalakulásának az elején és kényszerítik magukat annak betartására. Nem tudom, hogy erre gondoltál-e Atti amikor azt irtad hogy "Isten igazságot szolgáltat, de a úgy tűnik, hogy a saját szabályai szerint teszi.":) Ezekbe a szabályokba szerintem egész biztos benne van az igazságosság! Hogy a jót és a gonoszt érdemeik szerint jutalmazza.
Még mindig felmerülhet egy jogos kérdés: Miért bünteti ennyire kegyetlenül a legkissebb bünt is? "a bűn zsoldja halál"(Róma 6:23a) Nos.. Figyeljük meg az embereket, akiktől származik ez a kérdés: Egy igazságosan,hűségesen és békésen élő embernek nagy bünt jelent a házastársat megcsalni. Egy másik embernek ez viszont nem jelent gondot. Ezzel bizonyitható, hogy mi emberek relativan viszonyulunk a bűnhöz. Akkor honnan tudnánk belátni azt, hogy Istennek mi az álláspontja a bűnnel kapcsolatba? Szerintem sehogy! Ő nem szubjekttíven tesz igazságot: Lehet h nem is tudnánk felfogni a legkissebb bűn nagyságát sem!... Nem biztos h mindenkit kielégít ez a magyarázat. Várom én is véleményeiteket:)
Visszatérve az előző gondolat menethez: (Visszatekintés: Isten azért ítél mert a saját "alkotmányában" van: igazságos kell legyen) Ha beláttuk, hogy a bűn büntetése halál, és tudjuk, h meg van irva: "..mindenki vétkezett" Róma 5:12b, akkor mindenki a pokolba kellene kerüljön. Viszont Isten gondolt az emberre és elküldte Jézust, hogy őt büntesse meg a mi bűneinkért. Nem tehette volna meg, hogy csak úgy elengedje? Akkor nem lett volna igazságos. Miért választotta ezt az utat mégis? Szerintem azért mert az "alkotmány" miatt csak igy volt lehetséges, hogy megmentsen embereket: azokat akik ezt elhiszik és el is fogadják ezt az ajándékot, amit kegyelemnek szoktunk hívni. Egy jó kérdés, hogy miért muszály ezt elhinni és elfogadni ahoz, hogy érvényes legyen ránk? Szerintem köze lehet ahoz, hogy az embernek saját akarata van és hogy a szülinapi ajándékot is jogunkba van elfogadni vagy visszautasítani amihez viszont tudnunk kell, hogy létezik(ami a hit).
Ha ezeket mind beláttuk akkor egyenesen következik a végkövetkeztetés, hogy Isten szeret minket embereket, ergo: Isten jó, amit a Biblia is állít.
István( steve ha jól fordítom:) ) feltett egy kérdést:Mi a bizonyíték arra, hogy a keresztyén hit az igazi valóság? Röviden: Józan ész, Hosszabban: Nincs egyetlen egy olyan hit sem ami szigorú bizonyított tényeken alapszik és ráadásul olyan Istenről beszél aki tett is valamit az emberekért(Jézust elküldte), ráadásul ez is bizonyított(Jézus földön járta vitathatatlan tény). Ez a legfőbb érv ami most eszembe jut :)
Remélem ezekkel az érvekkel tudtam valamennyire válaszolni az Atti és az István kérdéseire. Jah és bocs h ilyen hosszú lettem, nem volt szándékomban :D
Üdv, Arnold
Arnold...nem tom ha jol ertettem de nem ertek 1et az 1ik kijelenteseddel ..."Viszont Isten gondolt az emberre és elküldte Jézust, hogy őt büntesse meg a mi bűneinkért. Nem tehette volna meg, hogy csak úgy elengedje? Akkor nem lett volna igazságos" Miert nem lett volna Isten igassagos ? O nem toartozott senkinek,1 embernek se az O halalaval..akkor lett volna igassagtalan ha tartozott volna az embereknek O nem tartozik snkinek smmivel,sot mi tarozunk..
ReplyDeletesarpi, szerintem felreertetted amit Arni mondott. Isten azert lett volna igazsagtalan, mert ha az ember vetkezik, a bunt meg kell buntesse, nem felejtheti csak ugy el. Es ezert kelett Jezust buntesse, hogy nekunk megbocsathasson... Igy Isten igazsagos, mivel a bunt megbuntette, es megis josagos es szereto, mivel az ember nem kell bunhodjon a buneiert, ha hisz Jezusban, es elfogadja az o kereszthalalat...
ReplyDeletees ha mar itt tartunk, felvetnek 1 masik erdekes kerdest. Isten buntet-e minket a buneink miatt itt a foldon? Az 1 dolog hogy egyes bunoknek vannak kovetkezmenyei, de ezen felul( a kovetkezmenyeken felul) Isten buntet-e minket itt a foldon?
ReplyDeleteSzerintem félreérted amit irtam. Valószinü azért mert nem fogalmaztam elég egyértelmüen.. sokszor csinálom ezt..
ReplyDeleteTehát azt akartam mondani ebben a részben, hogy Isten nem lett volna igazságos, ha egyesek bűnét megbocsátja másokét meg nem.(gondolom egyértelmű hogy miért) És azt sem tehette volna meg, hogy mindenki bűnét elnézze, hiszen a Bibliában irva van: "áldozat nélkül nincs bűnbocsánat" Zsidókhoz írt levél 9:22b. Tehát ez is az úgymond "alkotmányában" van, hogy a gonosz meg kell kapja a büntetését. Az igazságos ítélet alatt kötelezően beleértendő a gonosz megbüntetése. Mi lenne ha akár a mi világunkba nem büntetnék a rosszat?! Erre értettem, hogy nem lett volna igazságos ítélet az, hogy elengedje a gonosz büntetését. Olyant nem irtam, hogy Isten tartozott volna azzal h Jézust elküldje(és nem is gondoltam :)):p ) Jézust azért küldte el mert fájt neki, hogy az embereket a pokolba küldje és ezt a szabadulási utat kínálta fel nekünk, ami egyben nagy áldozat volt neki... Én így értettem meg az evangélium lényegét :)
Most látom hogy amíg írtam a választ addig gerappa meg is válaszolta :p köszönöm..
ReplyDeleteok arnee s gerappa ... gondoltam en is h fogalamazasi hiba,vagyis na tobbfele keppen lehet ertelmezni. Gondoltam en h jol gondolod :)
ReplyDeletevolt 1 ojan erzes bennem mikor itt irtam,h most vedjuk Istent ,torvenyeit stb es eszembejutott 1 idezet Spurgheontol, sgondoltam hatha masokank is fog tetszeni
ReplyDelete"You don't need to defend the Bible, because it's ridiculous!!! Defending the Bible is like defending a lion. You don't defend a lion, you just let him loose.He defends himself. I defend my believes in the bible, but the Bible defends himself!!!" C. H Spurgheon
Az én véleményem, hogy Istent sértő dolog olyasmivel vádolni, hogy ő képes lenne embereket végtelen időkig kínozni, másrészt pedig bibliai alapja sincs. Senki nem lehet annyira bűnös, hogy végtelen szenvedést érdemeljen, nem gondoljátok?
ReplyDeleteMásrészt a Biblia örök halálról beszél nem két féle örökéletről, amelyek közt az lenne a különbség, hogy az egyik végtelen boldogságban másik pedig végtelen gyötrelemben telik. Isten azt ígérte, hogy véglegesen eltűnteti a bűnt és annak következményeit a földről, hogy felszámolja a nyomát. Márpedig ilyen esetben ez nem történhetne meg. Lehet morbid a példa, de ebben az esetben olyan lenne a mennyben az élet, mint a koncentrációs tábor melletti villában élni (a héten láttam erről egy filmet).
Én úgy látom, és nem vagyok vele egyedül, hogy nincs ennek bibliai alapja.
Tegyetek egy próbát, most játszottam én is el vele, üssétek be bibliakereső programba az örök szót. Ha végignézitek a verseket amiket kidob, ráérezhettek arra, hogy a zsidó gondolkodásban a mondjuk Károlinál "örök"-nek fordított szó nem azt jelentette amit számunkra. Sarkítva úgy fogalmaznék, hogy az örök náluk a végérvényest, véglelest jelentette. Mert mit jelentene nekünk az, hogy "örök ítélet" vagy "örök váltság" vagy "örök szövetség"? Ezeknek a dolgoknak mégiscsak vége szakad/szakadt, nem végtelen időkig húzódó folyamatok voltak.
Különben ezzel kapcsolatban ajánlok egy könyvet, a Kálvin kiadónál jelent meg, Thorleif Boman, A héber és a görög gondolkodásmód összevetése.
Saját meglátásom az ítélettel kapcsolatban (és ezzel kapcsolatban belátom, hogy tényleg a sajátom, nem kell mindenki így gondolja), hogy Isten maga az ÉLET, és a bűn vagy Sátán, miután ezen kívül esik, maga a SEMMI. Az ember tényleg kénytelen a kettő közül választani, ha nem az Életet választja, akkor ez automatikusan maga után vonja, hogy abban a pillanatban, amikor Isten úgy gondolja elérkezett az ideje, hogy megtisztítsa a világot a bűntől, azokat akik nem őt választották már nem lesz módjában fenntartani, még tovább éltetni. Az élet kegyelem. És a legnagyobb büntetés amit a bűn magában hordoz, nem fizikai, hanem az az érzés, amit azok fognak átélni, akik érezni fogják mit jelent az, hogy Isten magadra hagy, elhagy.
Ez lehet túl teoretikus volt, s nem is várom el, hogy egyetértsetek, a mondandóm első feléről azonban meg vagyok győződve.
ÚJLAKI RÉKA
I. RÉSZ (a 6 részből)
ReplyDelete„tusakodjatok a hitért...!”
Mit tanít a Biblia az Isteni büntetésről, milyen a természete a kárhoztatásnak, amit Isten a hitetlen világra vet? Mielőtt erre választ keresnénk, a téma érzelmeinket érintő természete miatt fontos két alapelvet lefektetni:
1. Nem szabad engedjük, hogy érzelmeink diktálják, vagy parancsolják meg Istennek, hogy ő mit tehet, vagy mit nem tehet. Nagyon gyakran hallunk olyan érveléseket: „ha én lennék Isten, nem büntetnék meg senkit. Mindenkit boldoggá tennék. Nem lenne semmi fájdalom vagy szenvedés e világon vagy az elkövetkezendő világon!” A legfontosabb szócska itt a „ha”, ugyanis az ember nem Isten és Isten nem ember. Ezért is emlékeztetett minket Isten már rég erre: Ézs 55:8-9 „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!”. És az 1 Kor 2:16 „Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt?” Ez a fontos megállapítás elsöpri mindazokat az érveket, amik manapság könyvek sorozatában jelennek meg, állítván azt, hogy bármilyen büntetés a bűnért túl sok, vagy az örök kárhoztatás tana elképzelhetetlen és rosszabb, mint a teljes megsemmisítés. De nem az a lényeg, hogy az ember mit mond, érez, vagy gondol, hanem az, amit Isten kijelentett az Igében. Én is és mindenki kívánná, hogy ne legyen szenvedés, fájdalom e világon vagy a következőben. Senkinek sem tetszenek ezek a dolgok. Ha valakinek ez tetszik, akkor az erkölcsi betegségben szenved. Sőt, még Isten sem találja kedvét a bűnösök büntetésében, hiszen ezt is Ő mondta: „Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen”. Éppen úgy, mint ahogy a mi érzelmeink, kívánságaink, óhajaink ebben a világban nem fogják megszüntetni a szenvedés, fájdalom létezését, (ezek léteznek függetlenül a mi vágyainktól, érzelmeinktől), úgy a mi kívánságaink, érzelmeink nem változtatják meg az elkövetkezendő világban a büntetés, szenvedés létezését. Mindezeket mérlegre téve tehát és látván azt, hogy mindegyikünk valamilyen érzelmet csatol olyan dolgokhoz, mint a bűn, szenvedés, fájdalom, igazság és büntetés, ne kövessük el azt a hibát, hogy teológiánkat az emberek érzelmeire építsük, amik annyira változóak. Engednünk kell Isten Igéjének, hogy mit jelentett ki nekünk ezekről a Bibliában.
2. Mivel ez a téma megmozgatja az ember érzelmeit, ez vitathatatlan tény, ezért különösen óvatosak kell legyünk abban, ahogyan értelmezzük az Igét. Ha úgy közelítjük meg a Szentírást, hogy azt vesszük ki belőle, amit mi akarunk hogy mondjon, ez helytelen hozzáállás. Az a lelkület kell legyen bennünk, mint ami volt Pál apostolban: Róm 3:4 „Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug.”
I. Az Isteni büntetés, kárhoztatás természete.
Amikor azt mondjuk, hogy Isten az ő igazságosságában örök büntetést mér a lázadó bűnösökre, ez alatt azt értjük, hogy egy végleges és visszafordíthatatlan elszakadásról beszélünk Istentől, az ő jóságától, kegyelmétől, ajándékaitól, aminek eredménye örök gyötrelem, nyomorúság, bánat, lelkiismeret furdalás.
A Szentírás – és legyen ez is világos – sehol nem ad nekünk magyarázatot és nem írja le pontosan, milyen is lesz ennek az örök gyötrelemnek a természete. Mi emberek okoskodhatunk, spekulálhatunk, hogy vajon milyen is lesz, de a Szentírás írói nem mennek bele a részletekbe, ami ezt a szenvedést illeti. Világos, hogy lesz egy büntetés, de hogy pontosan milyen is lesz az, milyen természetű lélekben és testben, erről nem ír a Szentírás.
... folytatás következik !
II. RÉSZ.
ReplyDeleteAz örök büntetés természetének vizsgálatánál az Úr Jézus munkáját is, mindazt, amit ő tett, figyelembe kell vegyük. Az Úr Jézus szenvedése a kereszten fényt vethet Istennek a megtéretlen bűnösökre vetett örök büntetésére. Krisztus elszenvedte Isten büntetését ott a kereszten. Megtapasztalta az elszakadást Istentől (Én Istenem, én Istenem…), fájdalmat, nyomorúságot élt át mindezek miatt („fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!”), máshol is meg van írva: a Krisztusnak szenvednie kell miattunk.
És ennél a helynél meg kell álljunk és újra erősen aláhúzzunk egy igazságot. Amikor Isten az ő büntetését Krisztusra vetette, nem semmisítette meg az Úr Jézust, hanem ezt a büntetést testében és lelkében megérezte. Azok, akik a megsemmisülés tanát vallják, nem tudják megmagyarázni, hogy akkor Krisztus miért nem szenvedte el az övéiért a megsemmisülést, Istennek teljes büntetését! Az Úr Jézus nem semmisült meg, ezt tudjuk!
II. Az Isteni büntetés, kárhoztatás szükségessége.
Miért szükséges ez? Miért kell léteznie egy pokolnak? Örök gyötrelemnek? Valóban szükséges ez? Ezeket a kérdéseket az emberek felteszik, és erre válaszolni kell .
Ha valaki azt kérdezné tőlünk, hogy Isten képes-e megtenni bármit és akármit? Mindent meg tud tenni Isten? Mit válaszolnánk? Mi azt mondjuk, hogy Isten valóban, mindenható és mindent meg tud tenni, mégis nem tehet meg olyan dolgokat, amik ellentmondanának az Ő lényével, az Ő természetével. Minden lehetséges Istennel, mondja az Ige, egészen addig, amíg valami ellent nem mond az Ő lényével. Pl. „ő magát meg nem tagadhatja!” Nem tud hazudni!
Ez a megfigyelés odavezet minket, hogy megvizsgáljuk, hogy vajon Isten lénye, természete megköveteli-e az örök büntetést, kárhoztatást.
Vegyünk 2 tulajdonságát Istennek:
1. Isten igazságossága. Mivel Isten igaz és igazságos az ő lényében ezért minden, amit Ő tesz igaz és igazságos. Isten, az ő lényében, egy igaz Isten. Erről tett bizonyságot már Ábrahám is, mikor azt mondta 1 Móz 18:25 „Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?” Ugyanezt mondja Pál is Róm 9:14 „Mit mondunk tehát: Vajon nem igazságtalanság-e ez az Istentől? Távol legyen!” Káromlás azt állítani, hogy Isten igazságtalanul is tenne valamit. Még itt a földön is, minden társadalomban elismert és alkalmazott gyakorlat, hogy a vétkeseket, bűnösöket a törvény megbünteti. Ha valamilyen igazságszolgáltatás e földön is létezik, mennyivel inkább a mennyben. Ezért is mondta Isten Mózesnek: 2 Móz 23:7 „mert én nem adok igazat a gonosznak.” És 34:7 „de nem hagyja a bűnöst büntetlenül.” Isten igazságossága megköveteli, hogy a bűnt megbüntesse. Vagy a bűnös kell ezért szenvedjen és fizesse a büntetést, vagy pedig egy megfelelő helyettes, aki képes arra, hogy ezt a büntetést kifizesse a bűnös helyett.
2. Isten szentsége. Szinte szükségtelen azt mondani, hogy a Biblia, és ezen belül az Ószövetség nagy hangsúlyt fektet Isten szentségére. Hogy Isten egy szent Isten az ő lényében és természetében, vitathatatlan. Szent, szent, szent a Seregeknek Ura. Mivel Isten szent ezért: Hab 1:13 „Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt.” Vagy, egy még keményebb ige Zsolt 5:4-6 „Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz. Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz te minden bűnt cselekedőt. Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert utálja az Úr.”
Mivel Isten az ő természetében, tulajdonságaiban nem szereti a bűnt, nem a szerzője a bűnnek, ezért az Ő igazságában meg kell büntesse. Ha ezt nem tenné, akkor Isten megtagadná saját magát, saját lényének jelleme ellen járna el, de ezt nem teheti, mert ő magát meg nem tagadhatja. Épp ezért az örök büntetés egy valóságos dolog, amit a Biblia tanít, és amit minden ember el kell kerüljön!
... folytás következik!
III. RÉSZ
ReplyDeleteBIBLIKUS-E A KÁRHOZTATÁS TANA?
Azok, akik a teljes megsemmisülés tanát hirdetik, abban gyakorolják magukat, hogy félreértelmezzenek igéket. Szinte állandóan azokat az igeszakaszokat veszik elő, amelyek a hitetlenek e világi büntetésére vonatkoznak, és úgy értelmezik azokat, mintha az örök büntetésről lenne szó. Vannak igék, amelyekben az örök szó e földi életre vonatkozik csak, a nap alatt végbemenő dolgokra, de vannak igék, amelyekben az eljövendő világra utal. Sokan ezt a kettőt folyamatosan összekeverik.
Példák:
1. Amikor az örök szó e földi létre korlátozódik. Erősen érvelnek amellett, hogy örök büntetés nem jelent vég nélküli örök fájdalmat, mert azt mondják, ez a szó, használatos a hegyekre is, pl. Hab 3:6-ban „Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az õ ösvényei örökkévalók!” Mivel a hegyek elmúlnak, ezért a büntetés is egyszer elmúlik, mondják ők. Nem veszik figyelembe a szövegkörnyezetet, mit akar mondani az író. Azt, hogy a hegyek túlélik a nemzedékek folyamatos váltakozását ebben a világban, nem az eljövendő világról beszél! Nagyon fontos a szövegkörnyezet figyelmes értelmezése!
2. Amikor az örök szó az eljövendő világra értendő. Máté 18:8 „Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre.” Itt az Úr Jézus testről is beszél, ami a gyehenna tüzére vettetik. Íme, a hitetlenek testi feltámadása is bizonyítva van ebben az igében. Kell legyen egy test, ami a gyehennára vettetik. A teljes megsemmisülés tanát hirdetők soha nem voltak képesek ezt az igét megmagyarázni.
HISSZÜNK-E A BIBLIA SZAVAIBAN?
1. Az örök büntetést testben és lélekben kell a hitetlen világnak elviselnie. Máté 1o:28 és Luk 12:4-5 „És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában… Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, a ki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek.” Annak ellenére, hogy sokan nem vallják az ember felépítésének kettősségét: test és lélek, itt az Úr Jézus világosan tanítja, hogy addig, amíg mi kiolthatjuk egy embernek a testi életét, mi nem ölhetjük meg a lelket. Istennek viszont van hatalma, hogy a testet is és a lelket is a gyehennára vesse.
2. A büntetésnek lesznek fokozatai. Máté 11:21-24 „Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban. De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek. Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna. De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked.” Az Úr Jézus itt azt tanítja, hogy a büntetésnek lesznek fokozatai. Addig, amíg a pokol lakói mind tökéletesen szenvedni fognak, az is biztos, hogy nem egyformán és egyenlőképpen fognak szenvedni. A bűnösök egész élete, szavai és tettei határozzák meg a büntetés fokozatát. Ugyanerről ír a Zsid 1o:29 „Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?” Minél több ismerettel, evangéliumi világossággal rendelkezik valaki, és engedetlen marad, annál nagyobb lesz a büntetés! A teljes megsemmisülés tanát hirdetők nem fogadnak el fokozatokat a büntetésben. Ha valaki megsemmisül, ott nem lehetnek fokozatok, hogy kevésbé vagy jobban megsemmisül.
... folytatás következik!
IV. RÉSZ.
ReplyDelete3. A büntetés rosszabb, mint a teljes megsemmisülés. Máté 26:24 „Az embernek Fia jóllehet elmegyen, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.” Ha a bűnösök teljesen megsemmisülnek a végén, ennek az igének semmi értelme nincsen. Csak akkor van értelme, ha létezik örök gyötrelem. Jobb lenne nem létezni, mint örökké szenvedni, mondja itt Krisztus. Ha a bűnösök végül is mind megsemmisülnek, akkor a gonosz ember bátorságot merít ebből, és jobban kiélvezi bűnös kívánságait. Azt mondják: egy gonosz élet jobb, mint nem élni egyáltalán. Az igazság az, hogy a hitetlenek többsége pont ezzel nyugtatja meg magát, vagy azzal, hogy a végén minden hitetlen üdvözül, vagy azzal, hogy a végén minden hitetlen megsemmisül. Mivel az a sorsunk – mondják, mint az állatoknak, akkor éljünk is úgy, mint az állatok.
Különben is, a hitetlen, büszke világ nem szereti a Bibliának ezt a tanítását a pokol létezéséről. Ezek a tanok, hogy a hitetlenek vagy mind üdvözülnek, vagy megsemmisülnek, ezeknek, a hitetlen világ örül és alkalmazza is magára, hogy lelkiismeretét megnyugtassa. Egy olyan tanítás, ami bátorságot ad a bűnösnek arra, hogy tovább vesztegeljen bűneiben, nem lehet Istentől!
A POKOL ÉS A HIVŐ EMBER.
Ahogyan a tűz kiütése egy épületben senkit sem izgat jobban, mint a benne rekedteket, úgy a hitetleneket kellene a legjobban, hogy érdekelje a pokol valósága. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a hivők megfeledkezhetnek a pokolról. Igaz, hogy aki igazán megtért, az megszabadult a kárhozattól, de a pokolról szóló tan állandóan hasznos a számunkra, mivel keresztyén növekedésünket idézi elő. A pokol létezésének komoly valósága lehetetlen, hogy ne befolyásolja a hivő embert. Nekünk kérnünk kell a Szentlelket állandóan, hogy helyezze a pokol valóságát szüntelen a lelkiismeretünkre. Ennek mindig tudatában kell élni és járni.
A pokol létezése több úton kell befolyásoljon minket. Hadd említsünk meg egy párat:
1. A bűn megöldökölése. Maga az Úr Jézus beszélt erről a Mát 5:29-3o-ban „Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.” Lényegében azt mondja itt, hogy az örök ítélet elkerülésének egyetlen módja a személyes bűn gyökeres kezelése. Amputáld ki, mondja ő. Vájd ki azt, dobd el magadtól, mert ha nem, a pokolra jutsz! Tévedés ne essék, aki igazán megtért, az teszi is ezt, és biztonságban van. De csak azok, akik igazán megtértek. Hánynak valódi a hite? Ezt egyedül az idő igazolja. Az állhatatosság, a kitartás a valóság és a lelki élet legbiztosabb bizonyítéka. Az Úr Jézus itt azt tanítja, hogy amennyiben elmulasztjuk a bűn naponkénti megöldökölését, kezelését, ezzel azt igazoljuk, hogy sohasem tértünk meg igazán. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy Isten megmentett a pokoltól, akkor kezd el bűneidet megöldökölni. Egy puritán mondta egyszer: „legyen ez napi tevékenységed; állandóan foglalkozz ezzel életed során; egy nap se múljon el e tevékenység nélkül; végezd a bűn öldöklését, különben az öl meg téged.” Emlékeztessük magunkat: „ha elkövetem ezt a bűnt, lényegében azt mondom Uramnak, hogy a pokolba akarok menni.” Hányszor akar egy valóban hivő ember ilyet mondani Istennek? Ha a pokol gondolata nem állit meg abban, hogy ne vétkezz, akkor sürgősen vizsgáljuk meg lelki állapotunkat.
... folytatás következik!
V. RÉSZ
ReplyDelete2. Komolyság. A pokol valósága a gondolkodásunkban, magatartásunkban átható komolyságban mutatkozik! Sokan úgy hirdetik, hogy a hivőség, keresztyénség csupa élvezet. Sok gyülekezetben a jellemző légkör a kötelező, sőt az eszeveszett vidámság. Az Úr Jézus Krisztus nem valami vidám, kuncogó figuraként jelenik meg az evangéliumokban. Ő maga mondta: boldogok, akik sírnak. Ézs. úgy írta le őt, mint aki a fájdalmak férfia és betegség ismerője. Most akkor kit akarunk utánozni: a mai kortársainkat, vagy Mesterünket? Ne legyünk-e inkább komolyak, mint nevetgélők? Addig, amíg a pokol újabb lakókra vár, addig jobb, ha komolyak vagyunk. Hogyan élhetünk kacarászva, míg körülöttünk milliók járnak a kárhozat útján? Ha valamilyen járvány tombolna úgy, hogy mindenütt holttestek hevernének, mit gondolnánk azokról, akik könnyelműen nevetgélve ugrándoznának közöttük, mert ők találtak valamilyen gyógyírt? Ez nem jelenti azt, hogy a hivők legyenek mogorvák. Mi mindenkor örvendezünk! Mi is lehetünk vidámak, nevetünk, játszunk. Mégis különbség van boldogság és könnyelműség között. Megvan a helye a humornak is az életben, de nem itt! Viccelődés ezzel: Tilos. Az életnek van egy vidám oldala, sokszor nevetünk, de a bűn és annak következményei nem nevetnivalók. Hadd legyünk komolyak, megfontoltak miközben olyan világban élünk, ahol annyi ember elvész.
3. Buzgó evangelizálás – missziózás. A pokollal történő foglalkozás egyik leglátványosabb eredménye az evangelizálás iránti megújult buzgóság kell hogy legyen. A körülöttünk élő emberek e szörnyű hely felé tartanak. Csupán az evangélium segíthet nekik. Ez az üzenet pedig ránk van bízva. Mi magunk is úgy szabadultunk meg, hogy valaki elmondta ezt nekünk. Felelősségünk óriási és elkerülhetetlen. Ha nem evangelizálunk, lényegében azt üzenjük, hogy nem hiszünk igazán a pokolban. Ha tényleg hisszük azt, amit állítunk, akkor biztosan többet tennénk az elveszettek üdvösségéért. Sokan, akik nem a teljes igazság mellett állnak, megszégyenítenék minket ebben. Ha mi hivők vagyunk, és ezt elhiszzük, akkor ez meg kell határozza magaviseletünket az elveszettekkel kapcsolatosan. Mivel mi ezt hisszük, ezért missziózunk. Az igazság az is, hogy adventista, Jehovista és egyéb szekták soha nem indítványoztak nagy missziós mozgalmakat, pontosan e miatt. De nem szégyenit-e ez meg minket, mikor látjuk őket missziózni, akik hirdetik a teljes megsemmisülés tanát, mi pedig, akik ezt nem hisszük, hanem hiszünk a pokol valóságában, nem teszünk semmit? Nem szabad félnünk attól, hogy gyengék vagyunk, hiszen Isten ezt tudja felhasználni igazán. Isten képes egy egyenes vonalat húzni görbe bottal is.
Hol van a mi buzgóságunk, együttérzésünk? Mikor beszéltünk utoljára valakivel az üdvösségről? Legyen legalább egy személy mindig, akivel foglalkozunk. Kiért akarsz imádkozni, mielőtt lefeküdnél ma este?
... még egy utolsó befejező gondolat következik!
VI. RÉSZ
ReplyDeleteA lázadó bűnös világ végső sorsa megegyezik az ördög és az ő angyalainak végső sorsával. Ők mind ugyanarra a helyre kerülnek. Amikor az ember eldöntötte, hogy az ördögöt követi, akkor nem gondolt arra, hogy ha így marad, akkor az ördögöt tovább is követnie kell arra a helyre, ami neki és az ő angyalainak készíttetett: örök pokolra és gyötrelemre.
El kell fogadnunk alázattal Isten szuverén, mindenható célját a pokol teremtésére illetően. Habár itt a földön nem tehetjük még ezt, de fönn a mennyben, a szentekről ezt olvassuk, hogy ezt mondják. Jel 11:17 és 16:5-6 „Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és aki eljövendő vagy: mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted… És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy Uram, a ki vagy és a ki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted; Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nékik inni; mert méltók arra.” Ha a mennyben átváltozunk, képesek leszünk Istent dicsőíteni mindenért amit tett, a pokolt is beleértve. Ez egy félelmetes rejtély! Jonathan Edwards gondosan megválogatott szavait hadd idézzük: „illik a szentekhez, hogy teljesen és tökéletesen egyetértsenek azzal, amit Isten végez, vonakodás és ellenkezés nélkül, sőt, illik hozzájuk, hogy örvendezzenek mindennek, amit Isten helyesnek lát megtenni.” Most még nem érthetjük meg, hogy Isten, az ő céljai szerint, miként dicsőülhet meg a pokol által. Majd egyszer megértjük. Ez az igazság, a többihez hasonlóan, térdre kényszerit és imádatra sarkall minket.
Ajánlom figyelmébe mindenkinek Edward Donnelly – A Biblia tanítása a mennyről és a pokolról című könyvét, amit az interneten is el lehet olvasni a Kémeri Gyülekezet honlapján (Irott anyagok, a Szolgálatok kategóriájában) (www.ebredes.eu). Részletesen, minden követ megmozgatva tárgyalja ezt a témát és pontot tesz e kérdések végére.
Szeretettel,
Pardi Félix
"olyan hirt hallhatunk, hogy az igazság beteg, de olyat soha, hogy az igazság halott!"
Utógondolatok!
ReplyDeleteAmióta keresztyénség létezik, megfigyelhető egy fajta körforgás, ciklus ami a túlvilággal kapcsolatos hitelvekre vonatkozik. Vizsgáljunk meg egy pár történelmi fokozatot ami például a pokol valóságával kapcsolatos.
1. Elismerés. Ez a körfolyamat egy hosszú időszakkal kezdődik, amikor is, az egyháztörténelem kezdetétől kezdve általánosan elfogadott tény volt, hogy a Szentírás világosan tanít egy közbevetett és egy örök ítéletről a hitetlenekkel szemben. A keresztyén világban általánosan elfogadott igazság volt a múltban és az is marad az evangéliumi közösségekben. Elismert tény amit vallunk és hiszünk. Ez az első fázis. Ez után következik a…
2. Közömbösség. Az evangélium negatív oldala, amiben a hitetlen világ figyelmeztetve van arra, hogy igyekezzen elkerülni az eljövendő ítéletet, Isten haragja elöl meneküljenek, sokszor mellőzve van, nincs prédikálva és sok helyen inkább az evangélium kellemesebb oldalát, Isten szeretetét, kegyelmét hirdetik. A pokol és ítélet igazságai el vannak ismerve, de nem hangoztatják, csak ritkán prédikálnak ezekről. Ennek eredménye az lesz, hogy az emberek közömbösek a pokol igazságaival kapcsolatosan. Ez után következik a…
3. Tudatlanság. Tájékozatlanság. Mivel nincsenek ezek az igazságok hirdetve, az emberek a padban nem tudják, hogy miért szükséges hinni a pokol létezésében. Tanítások hiányoznak e témával kapcsolatosan, mert nem kellemes, sok pásztor, tanító szándékosan nem prédikál ezekről, mert nem akarnak úgy hangzani, mint az ítélet és harag hírnökei, hanem a szeretet és kegyelem hírnökei. Pedig ezt sem szabad mellőzni. Ennek pedig a szomorú eredménye a tudatlanság. A köznép tudatlan marad a túlvilág igazságaival kapcsolatosan. Ez után következik a…
4. Kétség. Mivel senki nem beszél erről, nincsenek igazságok, tanítások feltárva az emberek előtt a túlvilág, a pokol igazságaival kapcsolatosan, az emberek elméjébe beférkőzik a kétség. Mivel nincs hirdetve, hogy a pokolban hinni kell, ezért az emberek szívét meglepi a kétség, és ebben segít az ördög maga is. Divattá válik az, hogy azok akik a pokolról beszélnek, vagy a kárhozatról, illetve ítéletről, azok szeretetlen emberek, nem kedvesek, negatív, ítélkező lelkületű emberek. Emiatt tehát kételkedni kezdenek sokan a pokol igazságaiban. Ezek után következik a…
5. Tagadás. Cáfolat. A különböző szekták, csoportok pedig gyorsak arra, hogy terjesszék az egyetemes üdvösség (mindenki üdvözül), illetve a megsemmisülés tanát (a hitetlenek végül is megsemmisülnek), azért, hogy választ adjanak az embereknek a pokol témájával kapcsolatosan. Rengeteg könyv jelenik meg amik tagadják a pokol valóságát. Ez azért van, mert a helyes tanítással rendelkező pásztorok nem teszik feladatukat és nem tanítanak erről. Ennek eredménye az, hogy sokan el kezdenek tovább menni és a kétségeket felváltja a tagadás. Tagadják, hogy létezik egy pokol. Persze ebben szekták nagy szerepet játszanak és sok gyülekezetben kárt okoznak, széjjel szakítják a nyájat. Elsősorban létező gyülekezeteket támadnak! Ez után a tagadás után következik az…
6. Ingerültség. Amikor sok adventista és Jehova tanúja el kezd nyomást gyakorolni az igaz hivőkre, nagyon sok tanító, pásztor úgy kezd gondolkodni, vagy válaszolni: “nincs most időm ezzel foglalkozni, ezzel már úgy is foglalkoztak száz évvel ezelőtt, meg lettek válaszolva a kérdések” vagy esetleg úgy is, “hátha eltűnnek, ha nem veszem észre őket.” És, ha így állunk hozzá, ingerült lesz Isten embere, és azt veheti észre, hogy nem tűnnek el ezek a tévtanítók, hanem terjeszkednek, mint egy rákfekély. Ez után jön az…
ReplyDelete7. Állítás. Megerősödés a hitelvi dolgokban. Mikor kiderül, hogy az adventisták, Jehova Tanúi nem tűnnek el, hanem szaporodnak, olyankor az evangéliumi tiszta tanítással rendelkező emberek megijednek és akkor felveszik a harcot, hogy megerősödjenek és megerősítsék a hivőket is a helyes útban, hitben. Előveszik a Bibliát és kezdik újra tanulmányozni, bebizonyítani, hogy milyen szilárd, erős alapokon nyugszik a mi hitünk, és hogy milyen alaptalan a tévtanítások állítása. Isten népének megint meg van mondva az, hogy miért fontos és szükséges az, hogy higgyenek abban, hogy meneküljenek a pokol gyötrelmeitől a menyország áldásai felé. Tusakodni kezdenek a hitért aminek eredménye a tévtanítások visszaverése. Megerősödik a hivő ember az állításaiban, nincs kétség, ingerültség, hanem határozott és erős hit, állítás. Ez után jön újra az
8. Elismerés. A hivő keresztyén gyülekezet újra megerősödik a pozíciójában, és kezdi hirdetni, tanítani hogy létezik egy halál utáni állapot, egy közbevetett tudatos állapot úgy hivőnek mint hitetlennek. A tévtanítók ennek eredményeképpen eltűnnek. De addig nem, míg ez a ciklus nem fejeződik be és a gyülekezetben minden tag nem erősödik meg, nem ismeri el határozottan a Szentírás tanítását a túlvilággal kapcsolatosan.
Ez után megint eltelik egy bizonyos idő és ez a körforgás kezdődik elölről. A Szentírásban hivő emberek a történelem során többször átmentek ezen a cikluson: elismerés, közömbösség, tudatlanság, kétség, tagadás, ingerültség, állítás, és végül újra elismerés.
Újra olyan időket élünk, amikor az evangéliumi gyülekezeteknek magasra kell emelniük újból az igazság zászlaját és lerontani minden okoskodást ami Isten igaz ismerete ellen emeltetett. Minden alapot, minden kötelet amire és amiben a tévtanítók kapaszkodnak, ki kell tépni, hogy ne rettentsen többé a földből való ember! Újra hirdetni kell azt, hogy a hitetlenség végső következménye Isten haragja (Ján 3:36 “A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”) és hogy ez a harag örökkön örökké tart (Máté 25:46 “És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.”) Legyen Isten neve felmagasztalva és a gyülekezetünk tagjai erősödve abban a hitben amit tőle nyertünk.
Tusakodjunk a hitért! Ezt fogjuk tenni. Adjon az Úr bölcsességet és világos látást, hogy az Ő Szentlelke által tudjuk megérteni és cselekedni az igazságot.
Ugyerzem meg nem kaptam minden kerdesemre valaszt konkretan, kiveve az egyikre, amire Arnold azt felelte, hogy a legfobb bizonyitek arra, hogy a kereszteny hit az amit kovetnunk kell, az a "jozan esz".
ReplyDeleteJozan esz alatt mit ertunk? En szemely szerint egy olyan gondolkodast ami azt fogadja el, amirol meg van bizonyosodva, amirol tudja hogy helyes, amirol tudja hogy VALOS.
Mi az amit biztosan tudunk hogy valos? Mi a kapcsolat ember es Isten kozott a kereszteny hitben? Nem mas mint a Biblia, ami Isten szava.
Ez az egyetlen dolog amire alapozni tudjuk a kereszteny hitet, eddig remelem mindenki egyet ert.
(Meg mielott valaki megtamadna, megjegyzem hogy csak filozfalgatok. Ugy ahogy az ateistak is targyaljak az evolucioelmelet hianyossagait vagy ervelnek mellette, szerintem nekunk is teljesen jogunkban all kerdeseket feltenni es objektiven tekinteni a dolgokat.)
Ott tartottunk hogy a Biblia = Isten szava. Isten szol hozzank a Biblian keresztul, eszerint probalunk mi elni, hogy az o utasitasait kovetjuk.
Na mar most... tudomasom szerint, a Bibliat nem Isten nyujtotta at szemelyesen egy embernek hogy ez az en szavam, eszerint cselekedjetek, hanem EMBEREK irtak. Az emberek akik irtak egyik sem volt "egyenes" kapcsolatban Istennel. Az egyetlen ember akinek magasabb rendu kapcsolata volt Istennel az Jezus. Ha jozan esszel gondolkodom, a Bibliat akkor kene hitelesnek tartanom, ha maga Jezus irta volna. Ugyanakkor, arrol sincs semmilyen hiteles forras hogy mikor irodott (az Uj Szovetseg). Az emberek akik irtak nem torteneszek voltak.
Hogy egy egyszeru peldat mondjak, Seneca-rol szerintem legtobben hallotatok, ha valaki esetleg nem, utana lehet keresni interneten, konyvtarakban, stb., az okor egyik legnagyobb filozofusa, koltoje, dramiroja volt. Kr. e. 4-ben szuletett, Kr. u. 65-ig elt. Mivel a Romai birodalomban elt, szerintem egy ekkora esemenyt mint Jezus feltamadasa, mennybe menetele, csodai, stb, legalabb feljegyzett volna, vagy megihlette volna valamelyik muvet. Ha beleneztek barmelyikbe is, egyikben sem esik szo rola, meg csak a letezeserol sem. Nem azt akarom mondani hogy Jezus nem letezett, de Isteni eredete szerintem vitathato, ugyanis a Biblian kivul egyetlen kezzel foghato bizonyitek sincs ra. Es mint mondtam a Bibliat nem filozofusok irtak, akiknek az elvei mai napig fent maradtak (mint pl. az Atheni demokracia ami az europai identitas legfobb eleme). Amikor Bibliat mondok, mint mar emlitettem, az Uj szovetsegre celzok mert az alapozza a kereszteny hitet. Az Uj szovetseget, az apostolok irtak, akik ugye egyik acs volt, masik halasz, nem tudom pontosan melyik mivel foglalkozott.
Ezzel persze nem is lenne gond, mert ugye ok Jezus kivalasztott emberei. Nezzuk meg egy kicsit a Biblia nyelvezetet. Hihetetlenul komplex, hihetetlenul sok informaciot nyujt, ha nem irna benne az evangeliumok szerzoit, azt mondanam hogy ezt valami nagyon komoly okori kolto/filozofus irta. De nem kolto irta hanem halaszok. Szerintetek egyszeru emberek kepesek egy ilyen alkotast megirni? Eleg ha megnezzuk a nyelvezetet, strukturajat, stilusat (tekintsunk most el a tartalmatol), nekem abszolut nem ugy jon le hogy azok irtak akik ott fel vannak tuntetve.
Persze ez is csak egy gondolat, ezt is lehet tamadni mindenhol.
Remelem nem sertettem meg senkit, mint mondom, csak elmelkedunk, filozofalgatunk, ezert vagyunk emberek.
Lenyeg hogy ahogy eddig eszrevettem, a legtobben a Bibliabol keresnek idezeteket mikor valamilyen ketelyuk tamad. De mi a KEZZEL FOGHATO bizonyitek arra hogy a Biblia hiteles?
Es meg mindig fennmarad a kerdes hogy ha a Biblia hiteles es igaz amit ir benne, akkor mi lesz a vilag masik felevel aki nem a Biblia szerint el? Ok miert erdemelnek orok karhozatot ha egyszer gyerek koruktol arra lettek nevelve hogy azt a hitet kovessek, akarcsak mi?
Örülök annak, hogy sokan írtatok és nem féltetek megosztani a gondolataitokat ebben a témában. DE szeretném, ha leszögeznénk valamit. Kérlek szépen, hogy egyszerre csak egy témára koncentráljunk. Ezt pont azért mondom, hogy hatékonyak tudjunk lenni. Úgy vettem észre (magamon), hogy nem lehet egyszerre minden részletet megérteni. Szeretném ha visszatérnénk ahhoz az edereti témához ami a bejegyzésben volt! Kétségtelenül fontos témák a Biblia ihletettsége, hitelessége és ez engem is érdekel, de nem tudunk semmit sem végigbeszélni ha elkezdünk ugrláni a témákban össze vissza!
ReplyDeleteUgyanakkor nagyon szeretném ha más témákban is véleményeket és válaszokat kapnánk! Több ötletem is van témákra, nem ez az egyedüli s majd azokat is sorra vehetjük, de most kérlek korlátozódjunk a behatárolt témakörre. Úgy gondolom, hogy a pokol és annak természete még idetartozik, de a Biblia hitelességébe (habár elismerem, hogy kapcsolódik ide) most ne menjünk bele, mert megint nagy témakör és szeretném ha külön tárgyalnánk majd.
Nincs szándékomban senkit leégetni (Stevet sem :)) ), egyszerűen irányt szabok. Úgy gondolom így lehet mindannyiunk számára hatékony ez a "beszélgetés".
Meg tudunk ebben egyezni?
S nekem is van véleményem, nehogy azt higyjéket, hogy csak hallgatok itt csendben... Olvasom a bejegyzéseket s már készülőben van az újabb post (szép magyarul megmondva).
Nyugi, nem vettem leegetesnek. :)) Vettem en is a celzast es ne haragudj hogy eltertunk a tematol, de en inkabb ugy fogalmaznek hogy ide jutottunk.
ReplyDeleteHa megfigyeled, eleinte en is a temaval kapcsolatban tettem fel kerdeseket, csak ahogy ez altalaba lenni szokott, nehanyan elkezdtunk vitatkozni es a vitak alatalaban ezt vonjak maguk utan hogy el-el terunk az eredeti tematol. :)
Hogy maradjunk temaban, mint ahogy az elobb is emlitettem, meg mindig fent all az elso 2 kerdesem (5ik hozzaszolas).
Beke :)
Visszatérve akkor egy előbbi bejegyzéshez...
ReplyDelete"Isten igazságot szolgáltat, de úgy tűnik, hogy a saját szabályai szerint teszi."
Miért tűnik ez furcsának, igazságtalanságnak? Talán kellene engedje Isten, hogy az ember szabályai szerint szolgáltasson Ő igazságot? Hogy is néznénk ki akkor.... Persze, hogy a saját szabályai szerint teszi, hiszen teljes és tökéletes joga van hozzá. Vagy talán nincs? Ki másnak a szabályai szerint kellene Ő szolgáltasson igazságot??
Különben is, ennak mi emberek csak örülhetünk, hiszen ha Isten tökéletes az Ő lényében - és úgy hisszük, hogy igen - akkor az igazságszolgáltatás a legjobb kezekben van.
"Vagy játtszasz a szabályok szerint vagy mész az örök kárhozatba. Ez lenne a szeretet megtestesülése?"
Ez egy eléggé torz megfogalmazása ennek az igének: "aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, immár elkárhozott." Amit te mondasz, az valóban nem a szeretet megtestesülése, hanem Isten szentségének és igazságosságának a követelménye. És igen, Ő az abszolut igazság, Ő határozza meg, mi a jó, és mi a rossz. Ezeket a "szabályok"-at nem azért követeli tőlünk Isten, mert jók lennének önmagában, hanem azért jók ezek a szabályok, mert Isten parancsolja. Isten szeretete CSAK EGYETLEN helyen testesült meg, mutatkozott meg, az pedig Jézus Krisztus személye. Hogy ŐT halálra adta énértem, miértünk, hogy elszenvedte lelkében, testében bűneink büntetését, - na ez Isten szeretete. Én azért nem merném úgy elképzelni az üdvösség lehetőségét, mintha Isten egy késsel a kezében az ember torkához tartva fenyegeti, hogy vagy megtér, vagy elkárhozik. Aki igy képzeli el, az valóban nem ismeri Isten szeretetét. Isten nem fenyegetéssel akarja elérni azt, hogy az ember őt válassza, hanem Ő tett is annak érdekében, hogy bebizonyitsa az embernek, hogy valóban szereti. Testet öltött, és meghalt miértünk. Ő elsősorban EZZEL hivja az embereket megtérésre ! „Nem tudod, hogy Istennek jósága téged megtérésre indit?” – Róm 2:4.
"S ha nem Ő küldi az embereket a pokolba akkor kicsoda?" Ez is egy kitekert megfogalmazás.
ReplyDeleteBenne van a mi természetünkben automatikusan (az én alaptermészetemben is!), hogy a magunk jogaihoz nagyon ragaszkodjunk, mi sokkal jobbat gondolunk magunkról, mint amilyen véleménnyel van Isten az ember felöl. Nagyon röviden megfogalmazva, ha mérlegre tesszük az ember bukott állapotát, lázadását Isten ellen, - nem az a csoda, hogy olyan sokan kerülnek majd a pokolba, hanem az, hogy egyáltalán egyetlen lélek is üdvözül. MI MIND kivétel nélkül, megérdemelnénk azt, hogy Isten örökre elvessen magától. Az elkövetett bűnök büntetése sodorja az embert a kárhozatba, nem pedig az, hogy valahogy Isten őt letaszitja oda. Az ember saját maga küldi saját magát a pokolra. Igen, Isten ezt megengedi, sőt, igy rendelte el, de az is igaz, hogy a pokol, a Biblia üzenete szerint nem az embernek készült, hanem a Sátánnak és az ő angyalainak.
Isten megtehette volna, hogy a bukott, tőle elfordult, megromlott emberi fajt hagyja, hogy az egész elkárhozzon. Sőt, feltehetjük úgy is a kérdést, hogy amikor Ádám és Éva ott az elején vétkeztek, miért nem kezdett újat Isten, miért engedte, hogy minden tovább folytatódjon? Nem megtehette volna, hogy mindent eltöröl és újra kezdi az egészet? Ha ezt tette volna, csupán végtelen erejét mutatta volna meg, de mivel ezt megengedte, ezért valami célja, terve volt mindezzel - hogy bemutassa az Ő szeretetét is az embernek. És ezt tette pontosan Jézus Krisztusban.
Miért zúgolódunk akkor, ha Isten az emberiség sokaságából egyeseket kiválaszt magának, másokat pedig nem? Ez nem igazság - kiáltják sokan. Ha igazságot követelnénk, és azt akarnánk, hogy Isten mindenkivel ilyen igazságos legyen, akkor mindenkit el kellene itéljen. De mivel kegyelmes is, ezért lesznek olyanok is, akik elkerülik ezt a borzasztó sorsot.
Amúgy ez a fajta gondolatmenet - mivel Isten tudja, hogy mi emberek hogyan okoskodunk a szivünkben, mert belát oda - pontosan be van mutatva a Róm 9-ben: "Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentõl? Távol legyen! Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek. Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülõ Istené. Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít. Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az õ akaratának kicsoda áll ellene? Sõt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítõnek: Miért csináltál engem így? Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon? Ha pedig az Isten az õ haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tûréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek, És hogy megismertesse az õ dicsõségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsõségre, MIT SZÓLHATSZ ELLENE?
én azt hiszem, hogy Isten igazságossága és szeretete is olyan dolgok, amiket nem igazán vagyunk képesek eszünkkel felfogni. az nyugtat meg engem, hogy tudom, hiszem, hogy Isten jól csinál mindent. nem értem ugyan, hogy lesz ez a dolog a pokollal, de biztos vagyok benne, hogy jól lesz - és ez a tudatlan bizonyosság elegendő nekem. (igaz, egy nem keresztyén talán nem éri be ennyivel mondjuk egy vita folytán... de itt jön be az, amit sarpi idézett spurgheontól.) az hogy Isten szeret, az biztos - megváltott, megszabadított minket bűneinkből. a pokol létezése ezt nem cáfolja (bár ez ismét nem ilyen nyilvánvaló egy nem keresztyén embernek).
ReplyDeleteszóval, én csak ebben a 'tudatlan bizonyosságban' tudok megnyugodni: tudom, hogy jól lesz ott majd minden.
Nem szeretek vitázni, ezért halogattam, hogy reagáljak, de miután többen is mondták, hogy ez mégis így lenne korrekt, megteszem.
ReplyDeleteEl szeretném mondani, hogy nagyon rosszul esett az a hangnem, ami hozzászólásom után következett. Megkérdezhetném, hogy mért nevezed szektásoknak az adventistákat és a Jehova tanúit? Úgy gondolom, hogy ha valamiről épületesen szeretnénk beszélgetni, vagy éppen vitázni, elengedhetetlen az elfogadó, toleráns és nem ítélkező légkör. És ha éppenséggel „tévtanokat” vallanak, nem az kellene legyen a célod, hogy rávezesd őket a „helyes látásmódra” (márcsak azért is, mert ők is úgy gondolják, hogy őszintén közelednek a Szentíráshoz és saját belátásuk szerint jól értelmezik)? És úgy gondolod, erre jó út, ha eleve így közelítesz hozzájuk, ebben az esetben hozzám?
Először is azt a vádat szeretném elhárítani, hogy a megsemmisülésben hívők nem hisznek a büntetés fokozataiban, hiszen a kettő nem zárja ki egymást. Én úgy gondolom, hogy igenis lesz fizikai és lelki büntetés, mindenkinek saját mértékéhez szabva, arányosan, igazságosan. Mielőtt a gonosz ember megsemmisülne, szenvedni fog saját gonoszsága miatt (a szemet szemért elv is a maga módján isteni igazságosság). És úgy gondolom, éppenséggel a végtelen büntetés az, amiben nem beszélhetünk arányokról, ugyanúgy végtelenül bűnhődik az, aki gyűlölt valakit, mint az, aki ezreket küldött halálba.
Azzal sem értek egyet, hogy a pokoltól való félelem kellene meggátoljon a bűnözésben, vagy abban, hogy valaki „élje életét”. Véleményem szerint az ember mindig többre és jobbra vágyik, benne van az ösztön, hogy kívánja az örök életet. Ha viszont valaki megelégszik a földi élet nyújtotta örömökkel, és azt mondja, neki nincs szüksége a mennyre, elveti magától a jót, hát joga van rá, saját döntése, és nem emiatt lesz büntetve, hanem a bűne, amit elkövet, hordozza magában a büntetést. Nem bátoríthat ez még bűnözésre, mert a gonoszság igenis elnyeri jutalmát, visszakapja amit másnak adott. Azt viszont semmiképp nem gondolom, hogy valaki azért kellene hívő, keresztény életre törekedjen, mert fél a pokoltól. Félelemből nem lehet igazi hívő életet élni. Ha nem a szeretet motivál, ha nem azért teszem, mert szeretek Istennel lenni, és ez a jó, ez a legjobb nekem, akkor régen rossz. Félelemből jót tenni? A szeretet kizárja a félelmet.
Újlaki Réka
És most röviden pár bibliai helyről
ReplyDeletepár fogalomról:
’kárhozat’ (katakrinó, katakrima) – a bibliai nyelvekben egyszerűen a bűn feletti ítélet, ítélkezés (Jób 32,3; Luk.6,37; Jn.8,10; Róm.2,1, Zsolt.5,11; Mt.27,37).
pokol (héber seol, gg. hadész) – jelentésük sír, alvilág. A földi élet végére, a pusztulásra utalnak. A seol magába szippant minden élőt (Hós.13,14; Préd.9,12; Jób 17,15, Zsolt.89,49), tehát az összes halott tartózkodási helye, jóké és gonoszaké egyaránt, aminek egyszer megtörik hatalma és kénytelen kiadni mindenkit (Jel.20,13).
Például Jákób, Dávid úgy beszél a seolról, mint ahova saját maguk jutni fognak (I.Móz.37,35, I.Móz.42,38; 44,29.31., Zsolt.49,16, Jób 3, 13-17.)
A Jelenések könyvében megjelenő tűznek tavába belevettetik a halál és a pokol is, Pál is arról beszél, hogy mielőtt Isten lesz minden mindenekben, megsemmisül a halál (I.Kor.15,26). Ha pedig a halál megsemmisül, eltöröltetik, akkor szerintem nyilvánvaló, hogy a halottak is.
"Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" (I.Kor.15,55)
A „kénkővel égő tó”, de a Jézus által említett tüzes kemence, a gyehenna tüze ill. a külső sötétség is stb. Isten megsemmisítő ítéletének képes formái. Ilyen képek voltak már az Ószövetségben is, ahol az Úr haragját és ítéletét sokszor emésztő tűzhöz hasonlítják a próféták (V.Móz.9,3; Zsolt.18,9; Ézsaiás29,6; 30,27-30 stb.) Ha jobban megvizsgáljuk ezen igehelyek környezetét, akkor láthatjuk, hogy az emésztő tűz, a harag gomolygó füstje, a zivatar, a forgószél, a jégeső stb. nem mások, mint az ítéletnek, Isten haragjának képes kifejezőeszközei.
Az én véleményem is az, hogy abban az esetben csúszik el az értelmező, ha egy-egy igehelyet kiragad szövegkörnyezetéből, tágabb szentírásbeli környezetéből és a korabeli gondolkodást, nyelvhasználatot nem ismerve próbálja jelenlegi ismereteivel, gondolkodásával értelmezni. Ezért kell a szövegeket tágabb kontextusban nézni, összehasonlítani a Biblia más, párhuzamos szövegeivel.
Például az örök tűz és füst megjelenik a Bibliában máshol is:
„…megrészegült fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre. Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje… És változnak patakjai szurokká, és pora kénkővé, és lészen földe égő szurokká. Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje” (Ézsaiás 34,8-10)
„Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén.” (Júdás 7.)
Nyilvánvaló, hogy Edom földje, pora és patakjai nincsenek ilyen állapotban ma, ez a népcsoport azóta kihalt, ahogyan Sodoma és Gomora városa is. Ezek sajátos nyelvi eszközök a végleges, visszavonhatatlan megsemmisítés kifejezésére.
„Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak” (II.Pét.2,6)
Ú. R.
folyt. köv.
Megsemmisülésről, elmúlásról beszélő igeversek pl.
ReplyDelete„ Az elvetemültek kivágattatnak, de akik az Urat félik öröklik a földet… Jól tudja az Úr a feddhetetlenek napjait, és hogy örökségük mindörökké meglesz…De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége elmúlik, füstként múlik el.” (37.Zsolt.9.;18.;20.)
„Felkél az Isten, elszélednek ellenségei és elfutnak előle az Ő gyűlölői. Amint a füst elszéled úgy széleszted el őket, amint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten előtt. Az igazak pedig örvendenek és vigadnak az Isten előtt és ujjonganak örömmel.” (68.Zsolt.2-4)
„…bemenék az Isten szent helyébe és megértém azoknak sorsát….Mind elpusztulnak egy szempillantásban elvesznek elenyésznek a rettegéstől. Mint álmot, ha felserkenünk, Te Uram úgy veted meg képüket … De én mindenkor veled vagyok, Te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségedbe fogadsz be engem.”
(73.Zsolt.17.;19-20.;23-24.)
„Megőrzi az Úr mindazokat, akik Őt szeretik, de a gonoszokat mind megsemmisíti”
(145.Zsolt.20)
„Mert ímé eljön a nap, lángoló mint a sütőkemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret sem ágat. És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az Ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok.” (Mal.4,1-2)
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket…de mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid.10,26-27.39)
„… ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.” (Mt.10,28)
Ú. R. folyt. köv.
Egy esetben félrefordításról beszélhetünk: Jézus mondja
ReplyDelete„És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.” (Mt.25,46)
Az eredeti szövegben nem a „basanis” gyötrődni ige, hanem a „kolasin” vagyis büntetni ige szerepel. Lásd újabb fordítások: „örök büntetés”. A gonoszok tehát elmennek az örök, véget nem érő büntetésükre, ami a megsemmisülés (II.Thessz.1,9; 2,8; Zsid.10,26-27), az igazak pedig az örök, véget nem érő életre, ami az üdvösség.
Röviden a Lázár-példázatról is:
Véleményem szerint eleve az, hogy példázattal van dolgunk, egy más értelmezői hozzáállást követel meg magának. Tehát példázat esetében elvárható, hogy szimbolikus, jelképes fogalmakkal találkozzunk. De ha mégis szó szerint vennénk a példázatot, abban az esetben pár abszurdumba ütköznénk: Ábrahám hosszasan beszélget egy elkárhozott lélekkel.
Ezek szerint a pokolbéli kínokban lévő emberek képesek beszélgetni az üdvösség nyugalmát élvező emberekkel?
A gazdag már rögtön a halála után a pokol tüzében szenved, hisz vissza akarja küldeni Lázárt a testvéreihez, akik még a földön élnek. A Jelenések könyve viszont azt írja, hogy a "tüzes tóba" csak az utolsó ítéletkor "vettetnek" az emberek, a gonoszok feltámadása után, ami az idők végén várható. Addig Jézus szavai szerint a sírban várják az ítélet feltámadását (Jn.5,28-29).
Az, hogy emberek végtelen időkig szenvedjenek, halhatatlanságot kívánna meg, amit csak Istentől kaphatnának. Istennek fenn kellene tartania életüket azért, hogy szenvedjenek közben, hiszen egyedül Isten halhatatlan (I.Tim.6,16), nélküle nem létezik élet, Sátánnak nincs hatalma az élet felett.
És Isten megtisztított, újjáteremtett földet ígér. Nem szeretnék ilyen gyerekes kérdésekkel jönni, hogy ha fizikailag is valóságos örökké égő pokolról lenne szó, akkor ez hol lenne? A megtisztított világ hogy fogadhatná ezt magába?
Tisztában vagyok vele, hogy a hit nem mindig a mi eszünkkel felfogható és logikusnak tűnő, fizikailag bebizonyítható tényekből, tudásból áll, abban viszont valószínűleg egyetértünk, hogy hitünk a Biblián, és az abból ténylegesen kimutatható tanításokon kell alapuljon, ebből és saját tapasztalatainkból alakulhat ki helyes Isten-képünk. Ezért nem gondolom elítélendőnek, hogy elmondtam az én meglátásomat, amit úgy gondolom igehelyekből hozott versekkel is igyekeztem alátámasztani. Nem gondolom azt, hogy amiről itt tárgyaltunk, arra szeretné a Szentírás tenni a hangsúlyt. Szerintem is elég az a bizonyosság, hogy Isten igazságosan büntet, de ha sokaknak a végtelen szenvedés igazságtalannak tűnne, és ez gátolná meg őket a hitben, én ezt meg tudom érteni, és azt szerettem volna mondani, hogy ne ijesszen ez vissza senkit, vizsgálja meg maga, és arról mindenképp meggyőződhet, hogy Isten a szeretet.
Ú. R.
„Megkérdezhetném, hogy mért nevezed szektásoknak az adventistákat és a Jehova tanúit?”
ReplyDeleteEgyáltalán nem volt és nem is lesz szándékomban személyeskedni ezeken az oldalakon, az én feladatom, és elhívásom csupán a HIT védelme, és ha úgy veszem észre, hogy a drága Evangéliumot elferdítik, kitekerik, saját maguk vesztére, és mások kárára is, NEM FOGOK HALLGATNI. Ha nem tetszett a "szektások" megnevezés, hát akkor másképp fogalmazok. Igen, én személyesen (és ez csak az én véleményem!!) SOHA nem merném sem az Adventista tanokat, sem a Jehovista tanokat EVANGÉLIUMI tanoknak nevezni. Nem látom, mi keresni valójuk van az Evangéliumi Gyülekezetek körében, mikor nyíltan olyan evangéliumi igazságokat tagadnak, vagy elferdítenek, amiket az évszázadok során minden evangéliumi felekezet magáénak tartott és erősen védelmezte is azt. Nem is igazán fontos tehát az, hogy szektás vagy sem, de az igen, hogy az Adventista és a Jehovista felekezetek NEM EVANGÉLIUMI felekezetek (legalább is az én véleményem szerint!).
„Úgy gondolom, hogy ha valamiről épületesen szeretnénk beszélgetni, vagy éppen vitázni, elengedhetetlen az elfogadó, toleráns és nem ítélkező légkör.” … „És ha éppenséggel „tévtanokat” vallanak, nem az kellene legyen a célod, hogy rávezesd őket a „helyes látásmódra”.
Na épp ez az, ami ellen villogtatni akarom a kardomat. Nagyon ritkán lehet találkozni olyan Adventista vagy Jehovista tanokat hirdető és valló emberekkel, akikkel igazán le lehet ülni és épületesen beszélgetni. Ha nyíltan megkérdezzük tőlük: - ha Isten Igéjénél együtt, rájövünk arra, hogy az Adventista-Jehovista tanok tévesek, akkor megtér belőle? Az esetek túlnyomó többségében a válasz egy határozott NEM! És amikor ez a helyzet, akkor semmi értelme velük tovább folytatni a beszélgetést, illetve hitvitát, mert NEM AKARNAK változni. Épp ezért, én személyesen, veszélyesebbeknek tartom őket azért, mert a sok evangéliumi igazságot keverik az ő saját téveszméivel, a keskeny út mellett, viszik és vezetik magukat is és másokat is a pusztulásba. Épp ezért, én személyesen, SOHA NEM LESZEK ELFOGADÓ, TOLERÁNS ÉS NEM ÍTÉLKEZŐ olyankor, amikor komoly és förtelmes téveszmékkel elferdítik Krisztus evangéliumát. Tőlem ezért ne várjon senki velük szembe egy ilyen „elfogadó, toleráns, és nem ítélkező” légkört. Kálvin mondta: „még egy kutya is ugat, amikor gazdájára támadnak, és akkor én ne ugassak, ne emeljem fel hangomat, kardomat, mikor gazdám, Istenem Igéjét támadják?” Én is ezt szeretném tenni. Hasonló „toleráns, elfogadó, nem ítélkező” hangnem követelése vezetett már sokakat a tévutakra, ezért nem engedjük, hogy a felszínen kedves szavaknak tűnő, de belül veszélyes rákfélyekkel teli tévtanok félrevezessék Isten Igaz népét!
Igen, a célunk az lenne, hogy rávezessük őket a helyes látásmódra, és teljes szívemből szeretném, hogy a helyes, evangéliumi útra térjenek, de amikor folyamatosan és folytonosan látjuk, és tapasztaljuk, hogy ha bármit is mondunk, bármilyen világosan is magyarázzuk Isten Igéjét, ők nem engednek a magukéból, akkor egy idő után ez már puszta idő és energia pazarlás lenne.
És ha Isten Igéjéről, az Evangélium drága, örök érvényű igazságairól folytatjuk itt a beszélgetést, én nézek elébe, az Igazság úgy is elpusztíthatatlan! Nincs mitől félni, ugyanis ezeket a tanokat, az évszázadok során már TÖBBSZÖR IS visszaverték elődeink, és elhallgattatták őket. De úgy néz ki, újból és újból felszínre akarnak törni és sokakat félrevezetni. NEM FOGJUK ENGEDNI!
Amúgy az a gondolat (vagy inkább újabb téveszme), hogy az adventisták is hisznek a büntetés fokozataiban, persze, - a nagy megsemmisülés előtt. Nevetséges – hisznek is benne meg nem is! Újabb ügyes húzás, kitekert nyelvezet, még közelebb akarnak jönni az igazság keskeny útjához, de minél közelebb jön valaki és még mindég nem akar rálépni, annál veszélyesebb.
Isten él egy világban (Mennyország), aki megismeri Őt, s igy gyermeke/barátja lessz azzal természetesen az örökkévaloságban is együtt fog lenni.
ReplyDeleteÁm aki nem törődik Vele életében, vagy még csak nem is hisz Benne az hogyan is lehetne Mellette egy örökkévalóságon át. Nyilván egyik fél "sem akarná". Igy (mivel más választás nincs) az ember a pokolba kerül, ám a poklot Isten nem az embernek készítette, hanem az ördögnek s angyalainak. Ha az ember viszont ugy dönt, nem kér Istenbol akkor nem mehet máshova. Nem Isten a kegyetlen vagy igazságtalan (vagy akarmi efféle...), az ember az elutasító és a bolond... saját magát ítéli örök halálra azzal, hogy nem kér az Istennel való közösségből.
Azért van itt 1-2 kijelentés ami szerintem egy kicsit erős.
ReplyDeleteFélix pl. ezt írta: "...nem az a csoda, hogy olyan sokan kerülnek majd a pokolba, hanem az, hogy egyáltalán egyetlen lélek is üdvözül. MI MIND kivétel nélkül, megérdemelnénk azt, hogy Isten örökre elvessen magától."
Magyarázd el kérlek, hogy mivel érdemli ki ezt az emberiség? Nekem legalább is ebből az jön át, hogy az ember szánalomból lett teremtve. Így kb. olyanok vagyunk mint valami kísérleti patkányok, vagy rabszolgák. Most akkor kérdezem én: melyik rabszolgától lehet szerintetek elvárni hogy tisztelje a "gazdáját"? Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az ilyenekkel ti magatok mondtok ellent a hiteteknek.
Az örök kárhozatot szerintem senki nem érdemli meg. Még talán azok sem akik emberek milliói életéért felelősek. Mindenki olyan mértékben érdemel büntetést, amilyen mértékben vétkezett. Távolkeleti népek pl. a Karmában hisznek (ha valaki esetleg nem tudja hova tenni: http://hu.wikipedia.org/wiki/Karma ). Én még ezt is sokkal elfogadhatóbbnak találom mint az örök kárhozatot.
Amúgy nem akartam ilyen mélyen belemenni a dolgokba, de Rékán kívül eddig senki nem írt olyasmit ami egy tisztább képet adna erről a témáról (bár később még erről is szeretnék kérdezni valamit).
Az ilyen fogalmaknak mint "pokol" és "örök kárhozat" véleményem szerint semmi Isteni eredete nincs. Most lehet megint rámszólnak, hogy máshova megy el a téma, de muszáj egy kis kitérőt tennem mert másképp nem tudom kifejteni álláspontomat.
A kereszténység manapság már tágabb fogalom mint abban az időben amikor megjelent. Ma már vannak különféle hitvallások mint a református, evangélikus, baptista, adventista, stb, de ami a kereszténység alapja és a legelső keresztény (vagy keresztyén.. nem tudom hogy helyesebb) vallás volt az a KATOLIKUS vallás. Eddig gondolom mindenki egyet ért. Nem hiszem, hogy kutakodni kéne utána rengeteget, elég ha az ember bejárt néha történelem órákra, ahhoz hogy olyan dolgokról halljon hogy "pogányüldözés", "keresztes hadjáratok", "inkvizíció", stb. Emberek milliói köszönhetik halálukat ezeknek a fogalmaknak. :)
Hálásak lehetünk ezért a katolikus egyháznak, a pápáknak, bíborosoknak, püspökoknek, stb. Persze felmerül a kérdés, hogy hogyan lehetett annyi embert arra manipulálni, hogy "Isten nevében gyilkoljanak".... és hogy ugorjunk vissza a témába jön a válasz: mert ha nem teszik, pokolra jutnak. Ezzel a félelemkeltéssel uralták a népet, ezzel a félelemkeltéssel tudták az emberre ráerőszakolni, hogy bűnbocsátó cédulákat vegyenek, mert akkor nem kárhoznak el. Mai szemmel nézve jön hogy nevess rajta, de sajnos az a szomorú hogy ez így volt, ez késztette pl. Luthert arra hogy reformokat javasoljon (aminek persze szintén volt áldozata bőven). Ezeknek utána lehet nézni, ha valaki esetleg nem hallott volna ilyesmikről, vagy kételkedne. Ugyanakkor elég érdekesnek találom azt is, hogy csak a keresztény hit beszél örök kárhozatról.
Persze nem állítom, hogy az amit én mondok 100%-ig így kell legyen, de szerintem ez egy sokkal értelmesebb és elfogadhatóbb magyarázata a pokol fogalmának. Az persze, hogy manapság már a kereszténység más formákat öltött és már messze nem divat hogy az emberek korbácsolják magukat meg hasonlók az egy dolog, de az ilyen fogalmak, mint a pokol, fennmaradtak. Lehet egyeseknek nehezebb belegondolni hogy ilyen dolgok is létezhetnek, nem kéri senki tőletek, hogy tagadjátok meg a hiteteket, csak annyi tanácsom lenne, hogy járjatok nyitott szemmel, mert tudtommal ez nem bűn. Olvassatok el más könyveket is a Biblián kívül, tudom ajánlani pl. Wass Albert: Hagyaték c. könyvét. Istenhez szerintem nem attól fogunk közelebb kerülni, hogy esedezünk a "bűnbocsánatért", hogy könyörgünk neki, hogy ne hagyjon minket elveszni, elkárhozni. Ha így hisztek, akkor mint ahogy már előttem is említették, a hitetek a félelemre alapul és nem a szeretetre.
Steve-nek üzenem...
ReplyDeleteEgyáltalán már az csoda előttem, hogy mit szeretnél találni, olvasni ezen a blogon, mikor szinte semmi közös nevezővel nem rendelkezünk. Ahogy érzékeljük irásaidból, te semmi, vagy nem sok hitelességet, tiszteletet nem nyújtasz Isten Igéjének, pusztán filozófálgatsz, és magad körül forogsz. Itt nem találsz magadnak vitatársakat. Jobb lenne hasonló gondolkodású fórumokat, blogokat keresni, mert minket te sem fogsz kizökkenteni hitünkből istentelen filozófiákkal.
Amúgy, nehogy azt higgye valaki, hogy a Biblia, a teljes és örök igazság, Isten szava, nem veheti fel a versenyt akármelyik filozófiával. Egyetlen filozófiai rendszer sem állhat meg önmagában, mert vagy ellent mond magának, vagy puszta emberi elképzelés...
A történelmi sikon mozgó hozzászólások is igen gyengék, bárcsak lenne több időm előszedni és igazolni mindazokat a téves történelmi adatokat, amiket hangoztatsz... Te a feje tetejére akarod állitani még a történelmi tényeket is.
Hadd kérdezzem meg tőled szeretettel, és alázattal? Hol, miben keresed, vagy szeretnéd te megtalálni Istent, válaszokat az élet problémáira? Miért nem adsz egy esélyt a Bibliának? Csak egyszer olvasd végig, minden előitélet nélkül, és próbáld elhinni amit mond. Rajtad áll!
És biztosithatunk arról is, hogy ha őszintén keresed azt a szeretetet, amiről irsz, nem fogsz találni egy jobb, tökéletes leirását az Isteni szeretetnek, CSAK a Bibliában.
Az Úr Jézus áldjon meg gazdagon!
Attilának üzenem...
ReplyDeleteAttila, úgy látom, hogy igen eltértünk az eredeti kérdésedtől. Én úgy sejtem, hogy nem az volt a szándékod, hogy ilyen irányt vegyen az egész beszélgetés. Meggyőződésem, hogy te Bibliai válaszokat keresel erre a kérdésre, nem pedig egyébb eszmék véleményére vagy kiváncsi. Van belőlük elég.
Ha nem szögezzük le, hogy a Bibliából indulunk ki vagy sem, akkor két különböző világ találkozik, világosság és sötétség. De mivel a kérdés természete azonnal felfedi azokat a tévtanokat, amikről szóltam, várható volt, hogy nem hagyják szó nélkül. És mivel határozottan véleményt irtak eszméikről, ezért én sem hagyhattam, hogy "ott" maradjon az utolsó szó.
Kivánok neked is sok áldást, és erőt mindenhez!
Félix
Kedves Félix...
ReplyDeleteA válaszaim:
Az én véleményem szerint Istent nem feltétlenül templomokba, Bibliába kell keresni hanem önmagadban. Az, hogy mennyire közel jutsz el hozzá az rajtad múlik és a cselekedeteiden. Egy tiszta lelkiismeretű ember az én véleményem szerint SOHA nem fog ugyanúgy bűnhődni, mint egy olyan aki szánt szándékkal árt a másiknak.
És elnézést kérek mindenkitől hogy másképp merek véleményt nyílvánítani ilyen helyen, de még az elején feltettem néhány kérdést és még mindig nem jött rájuk válasz, sem bibliai alapon, sem máshonnan. Én csak arra voltam kíváncsi mikor először írtam erre a blogra, hogy mi történik pl. az olyan emberekkel akik nem tehetnek róla, hogy nem ebben a hitben nőttek fel, mert erre nem ad választ a Biblia, vagy ha igen szívesen meghallgatom. Amúgy már adtam esélyt a Bibliának, de pont ennél a témánál támadtak kételyeim, ezért kérdőjeleztem meg a hitelességét is. Az, hogy emberek örök kárhozatra lesznek ítélve, akármit is tegyenek, szerintem nem egy tökéletes leírása a szeretetnek.
De úgy érzem, hogy igazad van Félix, tényleg nincs túl sok értelme, hogy írjak még ide, mert itt gondolom a társaság túlnyomó részének az a véleménye, hogy ez "sötétség" és sátáni eredetű.
Úgyhogy további kellemes napot kívánok mindenkinek! :)
Kedves Steve...
ReplyDeleteKöszönöm őszinte válaszodat. Én személyszerint nagyon szeretném folytatni az eszmecserét veled ebben a témában. Valószinű, hogy kérdéseid megválaszolására nem ez a megfelelő hely, de valamit teszünk, hogy ne bontsuk fel a kezdeti menetet.
Összegezve és leegyszerűsitve, akkor téged két lényeges dolog bánt, vagy keresel rá választ. Megkérjük Attilát, hogy vagy nyisson ezzel kapcsolatban új és ponotosabb kérdéseket, vagy engedélyt kérünk tőle, hogy itt folytathassuk.
Szóval:
1. Hiteles-e, Isten szava-e a Biblia?
2. Mit tanit a Biblia azokról az emberekről, akik soha nem hallottak az üdvösség lehetőségéről?
Lehet-e kérdéseidet igy is megfogalmazni?
Különben, ez a két kérdés szorosan össze van kötve, nem lehet őket elválasztani. Mert ha elhiszem és elfogadom az elsőt, akkor a másodikat sokkal könnyebb lesz elfogadni, elismerni. Na de majd ezekről később...
Isten áldjon és várunk, hogy irj!
Szerintem is a Bibliában kell keresni a válaszokat! Ezek után szükségszerűen arra irányul a további kérdések jó része, hogy hiteles-e a Biblia? Megfogadom Félix javaslatát, hogy jó lesz ezt külön helyen tárgyalni, ezét írtam egy újabb bejegyzést a Biblia hitelességével kapcsolatban.
ReplyDeleteFolytassuk ezt a témát itt: http://ollmighty.blogspot.com/2010/03/hiteles-e-isten-szava-biblia.html
Egy picit azert még szeretnek belekotyogni ebbe a témába.
ReplyDelete1. Isten a poklot NEM AZ EMBEREKNEK készitette, hanem a Sátánnak és angyalainak. MINDEN amit Isten alkotott tökéletes, az ember is.Isten terve az volt hogy ez igy is marad, boldogan kéne éljünk egy tökéletes helyen. EZ ISTEN ALAP TERVE. De aztan bejött a bün és evvel a halál es pokol fogalma. Adam ota minden ember bünösen Születik. Ezt örököljük. De Isten, mivel anyira szeretet, kitalalt egy mentö tervet, ez Jézus Krisztus. Aki Öt elfogadja visszaáll az eredeti tervbe: IGAZ lesz és Isten jelenlétét élvezi. Aki nem az SAJÁT MAGA irja alá a halálos itéletét. Ezért nem Isten a felelös hanem a Sátán. Ö rontott el mindent.
2. nem kéne rögtön alküldeni azt akinek (még) más véleménye van mint az Ige. Ilyet Jézus sem tenne...
Ja és még valami:
ReplyDelete3. az elsö keresztyén vallás nem a katolikus volt, hanem a Karizmatikus. Ha elolvassátok a Bibliaban az Apostolok Cselekedeteit, rájöttök hogy milyen kellene legyen a kereszténység.
Sajnos manapság a legtöbb "keresztyén" vallás messze áll ettöl.