A múlt héten találtam rá erre a videóra. Nagyon megtetszett és többször is megnéztem.
Elgondolkoztató. Nem tudom te hogy vagy vele, de nincs mindig akkora hitem, hogy ezeket mind elhigyjem Jézusról. Ami még roszabb az, hogy vannak olyan helyzetek amikor nem is érdekel. Ilyenkor eszembe jut amit Pál mondott a Filippi 3-ban: "Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam."Főleg a "Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok" rész ütött nagyon sziven. Valóban kárnak, szemétnek, értéktelennek, kidobandónak tekintek MINDENT ami Krisztus központiságával vetekszik az életemben? A Krisztus irántni szenvedélynek a meghatározása ez a pár igevers. Azt mondja itt el Pál, hogy mit jelent ragaszkodni az Istenhez. Ez az ami olyan sokszor megnyugtat amikor valamit elrontottam annak ellenére, hogy nem akartam: elrontottam Atyám, de ragaszkodok Hozzád! Bocsáss meg! Az Isten ma is olyan szíveket keres akik csak Hozzá ragaszkodnak, hiszen két úrnak nem szolgálhat senki sem!
Nos, nézd meg ezt a videót és gondolkozz el azon, hogy milyen a te királyod?
Úgy gondolom azért nem ragaszkodok mindig így Istenhez mert nem látom Őt olyannak amilyen. Néha el-eltorzul az Istenképem. Úgy hiszem, hogy minden lelki problémánk (hitetlenség, helytelen felfogások, zsugoriság, szeretetlenség, aggodalom, elszántság hiánya stb.) az eltorzult, helytelen, lealacsonyított Istenképhez vezethető vissza. Vigyázzunk, mert ez is bálványimádás! Ha az Isten akit tisztelek nem olyan mint akiről a Biblia ír, akkor valójában valaki mást tisztelek. Eszembe jutott, hogy olyan sokszor abba a hibába estem, hogy azt hittem kiismertem az Istent. El kell fogadnom, hogy elírhatatlan, s emberi ésszel soha nem ismerhető meg teljesen.
S még egy fontos kérdés ... hiányzik-e nekem a Király?
Nem tudom hányan ismeritek Lee Strobel "The Case for Faith" (A hit dosszié ... ?!?) c. könyvét. Nem olvastam végig, de az elején van egy érdekes interjú Charles Templetonnal aki Billy Graham egykori szószék-társa és jó barátja volt. Ha egy szóban kellene jellemezzem őt annyit mondnék, hogy agnosztikus. Meglepő módon így nyilatkozik amikor Jézusról kérdezi az író: " Ő volt a legfontosabb emberi lény aki valaha is élt. Egy morális zseni. Egyedülálló erkölcsi érzékkel rendelkezett. Lényegében Ő volt a legbölcsebb személy akivel valaha is találkoztam [...] én .... vágyódom Rá. [....] hiányzik nekem."
Vágyódsz-e így Isten iránt?
Engem is nagyon megfogott a kis videó és úgy gondolom, olyan dolgokat dob fel a keresztyén életünkkel kapcsolatban, amiket újrakell gondolnunk...
ReplyDelete"Krisztus központiság", "Krisztus irántni szenvedély".. ezekről beszéltél. Pont ez melegítette szívemet, ahogy néztem a videót. Nem figyeltem oda minden igazságra, amit mondd, de annál inkább arra, ahogy mondta. Megragadott a szenvedély, az erő, akár a dicsekvés! Úgy beszél, mint akinek az életét meghatározta Valaki, mint aki felfedezett egy kincset és nem tud hallgatni vele. Persze ezeket elméletben a legtöbb keresztyén vallja, de az életünk, cselekedeteink nagyon lemérnek!
Bár tudom nagyon jól, hogy nem csak ez a hiteles keresztyén élet mércéje, vágyom olyan keresztyén embereket látni, akik dicsekednek Krisztussal, akik kimondják, vallják, éneklik, hogy nagy az Isten, akit ismernek..
Valaki azt mondta, hogy nem szereti az ilyen "happy keresztyén" képet. Sokan ezt mutatják és valahogy úgy csinálják, hogy a hitelességük valahol a szőnyeg alatt hever. Megy a "happy" szöveg, a dicsőités, de az élet többi területén nincs meg az igazolás erre. Elgondolkoztató. Ha megpróbálom érteni a fent emlitett személyt, arról van szó, hogy úgy akarjuk ismerni az Istent, mint aki odafordul a megtört szívekhez, lehajol a sírókhoz, foglalkozik a nyomorúságunkkal. És erre én is azt mondom: "Én is egy ilyen Istenbe hiszek!"
Mégis valahol azt remélem hogy a két dolog nagyon nem zárja ki egymást, mégha sok negatív példa is van körülöttünk, olyan emberek, akik vagy hitel nélkül ujjongnak Istennek, vagy mindig megtört bűnösként állnak Isten előtt és sok-sok éven át sosem látod őket felszabadulni.
Mit szóltok? Vajon lehet úgy beszélni Istenről, mint ez a kis videó akkor is, amikor nyomorúságban vagyok?...